Hegedűs Veronika (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tanulmányok az Átfogó magyar nyelvtan kutatásainak köréből


A nyelvészek csoportjai

A nyelvészek esetében a fenti beállításokat alkalmazva a hierarchikus klaszterezés két nagy csoportot hoz létre. Az 1. ábra felső klaszterébe hat olyan nyelvész kerül, aki általában bármilyen típusú IHKM-et elutasít. Ezzel szemben az alsó klaszterbe került az a tíz nyelvész, aki szisztematikusan több IHKM-et is elfogad. Hierarchikus klaszterezés esetén fontos kérdés, hogy hol „vágjuk el” a klaszterezési fát. Ebben az esetben IHKM elfogadókat és elutasítókat tartalmazó nagy klasztereken kívül az alsó – IHKM elfogadókat tartalmazó – fa még egyszer kettéválasztható, mind statisztikai, mind nyelvészeti megfontolások alapján. A statisztikai ok az, hogy az e, g, b, l tartalmú klaszternek a másik hat IHKM elfogadót tartalmazó klaszterrel való összevonásakor a koefficiens jelentősen megemelkedik (l. Függelék), ami azt jelenti, hogy két távoli klaszter összevonása történt meg ebben ez esetben, tehát ezeket indokolt különálló klaszterekként kezelni. Emellett nyelvészeti szempontok alapján is jól beazonosítható, hogy mely mondatokat értékeli eltérően a négyfős csoport, ami szintén a szétválasztás mellett szóló érv. Tagjai a tesztsorban szereplő két igei állítmányos IHKM közül (8a-b) az egyiket (8b) nem tartják elfogadhatatlannak, azonban nem fogadják el például a melléknévi állítmánnyal álló IHKM-eket (8d-e). A főnévi állítmányosokat (8f-g) viszont már jobbra értékelik. A példák az (5) tesztmondatainak ismétlései, már az elfogadóbb alcsoportok eredményeivel együtt közölve. A szerkezetek mellett feltüntettük az ítéletek mediánjait a négy-, illetve a hatfős elfogadó csoportokban, perjellel elválasztva.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 754 9

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a mondattan területéről gyűjt egybe tanulmányokat, amelyek az Átfogó magyar nyelvtan című projekthez kapcsolódó elméleti kutatások eredményeiről számolnak be. A projekt célja az volt, hogy egy angol nyelvű, elméleti nyelvészeti szempontokat figyelembe vevő, de elméletsemleges leírás szülessen a magyar nyelv mondattanáról. A leíró nyelvtanok céljain túlmutatóan, jelen kötetünkben a szerzők az általuk vizsgált jelenségekről elemzést nyújtanak, kutatásaikat beillesztik a nyelvelmélet legújabb hazai és nemzetközi eredményei közé, illetve kísérletes adatgyűjtést is alkalmaznak.

Az elméleti szintaktikai kutatásokban már évtizedek óta izgalmas kérdéseket vet fel az igéből képzett nominalizációk szerkezetének és értelmezési lehetőségeinek vizsgálata. Kötetünkben több szempontból is megjelenik ez a témakör: egyrészt az egyszerű főnevet tartalmazó, valamint a főnévi igeneves és -ás/-és nominalizációs szerkezetek felépítésének különböző megszorításaira kínálnak elemzést; másrészt az egyszerű és igéből képzett főnévi szerkezeteken belüli hatóköri értelmezési lehetőségeket vizsgálják; harmadrészt pedig a társas interakciót jelentő nominalizációkban megjelenő argumentumok értelmezési lehetőségeit vizsgálják kísérletes módszerrel. Az argumentumok témájában egy vizsgálat az igék mellett megjelenő kötelező és fakultatív vonzatok lexikai meghatározottsága mellett érvel, és a magyar igéket csoportosítja vonzatkeretük szerint. Két tanulmány foglalkozik olyan szerkezetekkel, amelyeknek az egyik összetevője szabadon csatolódik egy alaptaghoz: az egyik esetben a főnévi csoporton belüli, úgynevezett szoros értelmezők, a másikban pedig közbevetett mellérendelő kérdések új szintaktikai elemzését olvashatjuk. Az összetett mondatok közül a főnévi igeneves szerkezetek állnak két cikk középpontjában. Elemzést kapunk a tárgyi egyeztetés szerkezeti tulajdonságairól a főnévi igeneves szerkezetekben, míg egy másik tanulmány egy új jelenség, nevezetesen a hogy kötőszó melletti főnévi igeneves tagmondat megítélését vizsgálja egy kísérlet segítségével.

A tanulmányok betekintést adnak abba, hogy napjainkban milyen témák állítják kihívások elé a magyar nyelv mondattanával foglalkozó kutatókat, és egyúttal azt is felvillantják, hogy milyen kérdésekben milyen kísérletes módszerek alkalmazása segíti akár a leíró, akár az elemző igényű nyelvtanírást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave