A nyelvészek esetében a fenti beállításokat alkalmazva a hierarchikus klaszterezés két nagy csoportot hoz létre. Az 1. ábra felső klaszterébe hat olyan nyelvész kerül, aki általában bármilyen típusú IHKM-et elutasít. Ezzel szemben az alsó klaszterbe került az a tíz nyelvész, aki szisztematikusan több IHKM-et is elfogad. Hierarchikus klaszterezés esetén fontos kérdés, hogy hol „vágjuk el” a klaszterezési fát. Ebben az esetben IHKM elfogadókat és elutasítókat tartalmazó nagy klasztereken kívül az alsó – IHKM elfogadókat tartalmazó – fa még egyszer kettéválasztható, mind statisztikai, mind nyelvészeti megfontolások alapján. A statisztikai ok az, hogy az e, g, b, l tartalmú klaszternek a másik hat IHKM elfogadót tartalmazó klaszterrel való összevonásakor a koefficiens jelentősen megemelkedik (l. Függelék), ami azt jelenti, hogy két távoli klaszter összevonása történt meg ebben ez esetben, tehát ezeket indokolt különálló klaszterekként kezelni. Emellett nyelvészeti szempontok alapján is jól beazonosítható, hogy mely mondatokat értékeli eltérően a négyfős csoport, ami szintén a szétválasztás mellett szóló érv. Tagjai a tesztsorban szereplő két igei állítmányos IHKM közül (8a-b) az egyiket (8b) nem tartják elfogadhatatlannak, azonban nem fogadják el például a melléknévi állítmánnyal álló IHKM-eket (8d-e). A főnévi állítmányosokat (8f-g) viszont már jobbra értékelik. A példák az (5) tesztmondatainak ismétlései, már az elfogadóbb alcsoportok eredményeivel együtt közölve. A szerkezetek mellett feltüntettük az ítéletek mediánjait a négy-, illetve a hatfős elfogadó csoportokban, perjellel elválasztva.

 

 

Bár a melléknévi állítmánnyal álló IHKM-eket a nyelvészek inkább elutasítják, annak topikalizált változatát nem tartják teljesen rossznak, a négyfős csoportra ez különösen jellemző. Kenesei (2020) kimutatta, hogy a diákok hajlamosak elfogadni olyan topikalizált IHKM‑eket, melyeknek az egyenes szórendbeli párjukat rosszabbra értékelték. A nyelvészekre ez összességében nem jellemző, de ennek a négyfős klaszternek a tagjai a diákokéhoz hasonló jelenséget produkálnak azzal, hogy ők az egyenes szórendű verziót teljesen elfogadhatatlannak ítélik. Természetesen az elemszám alacsony ahhoz, hogy ezt statisztikailag is igazolni lehessen.

 

 

Ezzel jobbnak tartják őket, még a leginkább IHKM-párti hatfős csoport egyes tagjainál is. A tesztbe bekerült a diszjunkciót tartalmazó IHKM főmondata kérdőszós beágyazással is (9b), ezt a kisebbik elfogadó csoport nem találta elfogadhatatlannak, azonban a nagyobbik csoportot jobban megosztotta a szerkezet. Egy melléknévi állítmányos főmondatú kérdőszós IHKM-et is teszteltünk (9c), ez ugyanolyan népszerűtlen a nyelvészek körében, mint a többi melléknévi állítmányos IHKM, a kérdőszós beágyazásnak feltehetően nincs nagy hatása a grammatikalitási ítéletekre, ellentétben a diszjunkcióval.

 

Összefoglalva: a fenti dendogram két csoportra bontja a nyelvészeket aszerint, hogy IHKM-pártiak-e vagy sem. Emellett az IHKM-et elfogadó csoport még tovább bontható, amire statisztikai és nyelvészeti érvet is hoztunk. Az ábra alján szereplő hatfős klaszter általánosságban jó pontokat ad a különféle szerkezeteknek, míg a négyfős csoport a melléknévi állítmánnyal és az egyik igei állítmánnyal álló IHKM-et is teljes mértékben elfogadhatatlannak találja, de például a főnévi állítmányt elfogadja, azt a csoport tagjai esetenként kifejezetten jóra értékelik. A négyfős csoport tagjait jellemzi még, hogy több esetben jobb pontokat adnak a topikalizált változatokra, mint a hatfős elfogadó csoport, illetve osztatlan sikert arat körükben a diszjunkciót tartalmazó IHKM. A diszjunkciósokkal szemben a kérdőszós IHKM-ek nem javítanak a szerkezet megítélésén, ilyenkor továbbra is a főmondat állítmánya az irányadó abban, hogy milyen megítélése lesz a szerkezetnek.