Kertész András

Nyelvészet és tudományelmélet

Következtetések

(6) és (9) viszonya megfelel a klasszikus értelemben vett logikai ellentmondásnak. Egyrészt ugyanis, mint az 1.2.1. szakaszban említettük, a ’monofonémikus’ és a ’bifonémikus’ predikátum valóban kizárja egymást; ha egy objektum monofonémikus, akkor per definitionem nem lehet bifonémikus – és fordítva. Másrészt ez a két predikátum ugyanazokra az objektumokra – azaz a labiális és a dentális (natív) affrikátára – vonatkozik (l. Moravcsik 1993 meghatározását, amelyet az 1.1.2. szakaszban említettünk).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 751 8

Nyelvészet

A könyv arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen irányba és meddig tágíthatók a nyelvészeti elméletalkotás határai a tudományelméleti reflexió fényében, és milyen irányba és meddig tágíthatók a tudományelmélet határai a nyelvészeti elméletalkotás fényében. A kötet e kérdésre három különböző tudományelméleti irányzat nyelvtudományi alkalmazásának összevetésével – esettanulmányok példáján – kíván válaszolni. Arra a következtetésre jut, hogy interakciójuk eredményeképpen az elméleti nyelvészet és a tudományelmélet határai egyaránt tágíthatók, mert a nyelvtudomány kézzelfogható módon hozzájárulhat tudományelméleti problémák megoldásához; és fordítva, a tudományelméleti reflexió elősegítheti a gyakorló nyelvészek számára fontos problémák megoldását. Azonban a két diszciplína határainak tágítása nem lehet parttalan, mert bizonyos, jól definiálható pontokon túl a mindenkori nyelvészeti elméletek és a mindenkori tudományelméleti rendszerek sajátosságainak függvényében inkonzisztenciába, klasszikus antinómiákba vagy dilemmákba ütközhet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-nyelveszet-es-tudomanyelmelet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero