Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


Sztoikus eszkatológia

Seneca Marciához írt vigasztalásának záró szakasza Metilius sorsáról remek kiindulási pontot nyújt Seneca Platón mitikus filozófiájával átszőtt eszkatológiájának általános áttekintéséhez. Marciát fia, Metilius elvesztése miatt Seneca egyrészt a consolatio-irodalom azon toposzával vigasztalja, hogy a fiatalon elhunytak lelke rövidebb életük miatt kevésbé szennyeződik be a testi vágyaktól és az ezekkel kapcsolatos érintkezéstől, ezért nem az alvilágba, hanem az égboltra kerülnek (Marc. 23.1).1 Ez az elképzelés szoros rokonságot mutat Szókratész ‘affinitás’ érvével (Phd. 78b–80b), amely szerint a lélek folyamatos elfoglaltságának tárgyához válik hasonlatossá: ha valaki inkább a testével törődik, akkor a lélek testi természetűvé válik, ha viszont valaki az intelligibilis Formák és az isteni dolgok tanulmányozásával tölti az idejét, akkor a lélek egy ideális, isteni állapotba kerül (vö. Tim. 90b1–d7). Mivel Marcia Metiliusszal való kapcsolatából beláthatja annak nagyszerű jellemét (Marc. 23.3–24.4), feleslegesen aggódik amiatt, hogy maga Metilius meghalt volna:

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave