A fenyegetés figyelmi torzításai (ABT) keretrendszer hasznos a fenyegetésekkel kapcsolatos információfeldolgozási sajátosságok megértéséhez (és hozzájárulhat a konkrét fóbiák és szorongásos zavarok etiológiájának és fenntartásának jobb megértéséhez is). Egy nemrégiben készített részletes áttekintő cikk (McNally, 2018) amellett érvel, hogy válság van ezen a területen, mivel az ABT tanulmányozására használt módszerek megbízhatósága meglehetősen gyenge, és mivel az ABT nem alkalmazható egységesen az egyének között, ahogyan azt a korábbi szakirodalom feltételezte. A megbízhatóság körüli aggodalmak kiváltó oka az lehet, hogy az ezen a területen gyakran használt paradigmák nem mérik megfelelően az ABT korábban ismertetett három összetevőjét, vagy egyszerre többet is mérnek. Képzeljünk el például egy olyan vizsgálatot, amelyben a résztvevő egy célingert keres, amely egyszer ugyanabban a térbeli helyzetben jelenik meg, ahol korábban egy fenyegető jelzés volt, egyszer pedig más helyzetben. A célingert gyorsabban észleljük, ha annak helye egybeesik a fenyegetés helyével. De azt nem tudjuk, hogy ennek az eredménynek a hátterében a facilitált figyelem vagy a fenyegetéstől való késleltetett elszakadás jelensége áll-e (esetleg mindkettő). Egy ilyen paradigmában lehetetlen szétválasztani ezt a két lehetséges magyarázatot, mert a fenyegetés egybeesik magával a céllal.