A visszatérési gátlás témakörénél maradva fontos megemlíteni egy további lehetséges magyarázóelvet, amely az elmúlt évtizedben látott napvilágot és került kidolgozásra, elsősorban Theeuwes által. Az elmélet szerint – amely kiterjeszthető a figyelmi szelekcióra általánosságban – a visszatérési gátlás hátterében nem aktív top-down jelelnyomás áll, hanem ennél alacsonyabb szintű, statisztikai tanulási folyamatok zajlanak (Wang–Theeuwes, 2018b). Kiváló példa erre az a vizsgálat (Wang–Theeuwes, 2018a), ahol számos inger jelent meg egyszerre köralakban. Ezek közül az esetek egy részében az egyik célinger volt, amelynek megtalálását gombnyomással kellett jelezni, egy másik pedig zavaró inger, amely a többi zavaró ingernél figyelemfelkeltőbb volt. Ez a kiugró zavaró inger az esetek nagy részében ugyanabban a téri pozícióban jelent meg. Habár az eredmények alapján nagyon figyelemfelkeltő ingerről van szó, mégis kevésbé zavarta a feladatmegoldást, ha a „megszokott” pozícióban jelent meg, mint amikor újban. Ez azért van így, mert a résztvevők megtanulták az adott téri pozíciót gátolni – annak ellenére, hogy a manipuláció tudatosan nem tűnt fel nekik. A gátlás hasonlóan graduális volt (a visszatérési gátlás esetén bemutatotthoz hasonlóan), vagyis a konkrét téri pozíció esetében volt a legerősebb, majd ettől távolodva gyengült (nem szűnt meg azonnal, annak ellenére, hogy a vizsgálat jól definiált pozíciókat használt). Ezenfelül a gátlást bizonyítja, hogy az ebben a téri pozícióban megjelenő célinger megtalálása különösen lassúnak bizonyult.