Ha két vagy több feladatot egyszerre kell végrehajtani szimultán módon (megosztott figyelmi helyzet, divided attention), akkor gyakran megfigyelhető a teljesítmény csökkenése mindkét feladatban (ld. 21. ábra). Ez a dual-task költség, amelyet gyakran a figyelem korlátozottságának tulajdonítanak. A párhuzamosan végzett feladatok többletköltsége talán egyértelműbb, mint a feladatok váltásával kapcsolatos költségek, hiszen egyértelmű, hogy ha meg kell osztanom a figyelmemet, és egyszerre két feladatot kell végeznem, akkor nehezebb dolgom van, mint ha a két feladatot külön-külön végezném.1 A költség abban merül ki, hogy a megosztott figyelmi helyzetben kevésbé pontosan és lassabban tudom megoldani az egyes alfeladatokat, mint külön-külön. A gyakorlás hatása természetesen itt is említésre méltó, és gyakran meglepő mértékű javulást találnak két, viszonylag nehéz feladat együttes végzése esetén is (Pashler et al., 2001). Párhuzamosan végzett feladatok esetén is felmerül a váltáshoz (és a 3. fejezetben a szekvenciális és folyamatos feldolgozáshoz) hasonlóan az a kérdés, hogy a különböző feladatok hátterében futó mentális folyamatok vajon milyen mértékben fednek át egymással. A gyakorlás hatása feltehetően sokkal jelentősebb azokban az esetekben, amikor a két feladat viszonylag diszkrét idegrendszeri hálózatot és mechanizmusokat érint a feldolgozás és a válaszadás kapcsán. A konkurens feladatvégzés kapcsán azonban konzekvensen felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg párhuzamosan történik-e a feladatvégzés, vagy a valóságban – és a látszat ellenére – itt is alternálunk a két feladat között.