Az eddig bemutatott vizsgálatok vagy a pszichológiai refrakter periódus leírását célozták meg a feladatok közötti váltási költség területén, vagy az egyidejű feladatvégzést vizsgálták, ahol az egyes feladatok időben átfednek egymással. Az ilyen esetek, bár jól kontrolláltak, nem veszik figyelembe az egyén személyes preferenciáját, vagyis, hogy ő maga miként szervezné vagy szervezi a multitaskingot a mindennapok során: inkább szeriálisan a feladatok között váltogatva, vagy inkább párhuzamosan, a figyelmét két tevékenység között megosztva. Úgy tűnik, a korábban már említett felkészülési hatás a feladatváltás során nem mindenki számára kamatoztatható egyformán. Önmagában, ha egy előnézetet vagy valamilyen jelet adunk a következő feladatra vonatkozóan az aktuális feladatvégzés közben, egy részben átfedő, paralel feldolgozási helyzet jön létre. Ez az előnézet csak annak nyújt segítséget, aki a mindennapok során is preferálja a megosztott figyelmi feladatokat a szekvenciális feladatvégzéshez képest (Reissland–Manzey, 2016). Ezzel szemben azok, akik a szekvenciális munkavégzést részesítik előnyben a megosztott figyelmi helyzethez képest (Brüning et al., 2021), a próbák blokkosítását preferálják (pl. tíz próba az egyik feladatból, tíz próba a másikból, és így tovább), és jobban is teljesítenek ahhoz képest, amikor a próbák véletlenszerűen követik egymást a két feladattípusból (még akkor is, ha van előnézet). Ezeknek az eredményeknek megfelelően, ha a preferált feladatvégzés és a vizsgálatban megkövetelt feladatvégzés nem egyezik, a vizsgált személy teljesítménye rosszabb lesz.