Következő állomásként az 1–4 éves kor közötti fejlődésről lesz szó. Egyrészt azért, mert 12 hónapos kor környékén van egy fontos váltás: a gyermekek könnyebben kezdenek habituálódni az új tárgyakhoz és eseményekhez, ezért az újdonság a figyelem kevésbé hatékony meghatározója lesz, mint egyéves kor előtt (Ruff–Capozzoli, 2003). Másrészt több országban négyéves korban kerülnek a gyerekek „preschool”-ba. Az intézmény hazánkban jelenleg nem létezik, itt hároméves kor körül kerülnek óvodába (amely a bölcsődével ellentétben jelenleg kötelező). Az első évek során a fókuszált figyelmi kapacitás növekszik, és az új ingerekhez történő gyorsabb habituáció kapcsán jobban előtérbe kerülnek az endogén (önirányított célorientált) figyelmi folyamatok (ld. 6. fejezet), valamint csökken a környezeti ingerek figyelemelterelő potenciálja is (Ruff–Capozzoli, 2003). Ezek következtében a fenntartott és fókuszált figyelem javul (Ruff–Capozzoli, 2003). Az életszakasz első éveiben az orientációs hálózat dominálja a figyelem feletti kontrollt, ám ennek mértéke körülbelül kétéves korra maximalizálódik. A végrehajtó hálózat 3–4 éves kor között ugrásszerűen fejlődik, és átveszi a figyelmi kontrollt az orientációs hálózattól (Posner et al., 2014). Az endogén folyamatok lassabban bontakoznak ki, és nagyban függnek a szelf-regulációs készségek fejlődésének ütemétől (és persze a prefrontális régiók érésétől). Az exogén folyamatok csökkenő és az endogén folyamatok erősödő hatása azt is jelenti, hogy a korábban tárgyalt elterelhetőség mértéke szintén csökkeni fog. Ez a trend kisebb platószakaszokkal folytatódik az érés során (pl. 3–5 éves kor között). Az életkor előrehaladtával az egzekutív funkciók – és azon belül is a gátláskontroll – érésével javul ezek hatékonysága, valamint növekszik a célok megfogalmazásának és fenntartásának képessége, aminek következtében javul a tevékenységek szervezése is. Így a fenntartott és szelektív figyelem kevésbé lesz érzékeny a zavaró ingerekre és az interferenciára, és kevésbé lesz jellemző a tevékenység megszakítása is, ami jobb elmélyülést tesz lehetővé a feladatban. Érdekesség, hogy ebben a korban a tanulás összefüggésében egyre gyakrabban megfigyelhetővé válik, hogy nem az egyszerű orientációs reakció kapcsán az újszerű ingerek keltik fel a gyermekek figyelmét, hanem azok a komplex szituációk, amelyeket feladatvégzés közben nem tud monitorozni, vagy amelyek újszerű információt tartalmaznak (pl. még nem ismert szót).