Az eddigiek során láthattuk, hogy a frontális régiók érésének köszönhetően és (ebből kifolyólag) a figyelmi hálózatok megszilárdulásával lényegében 12 éves kor körül a gyermekek elérik a felnőttekéhez hasonló teljesítményt az egzekutív funkciókat illetően. A változás és az érés természetesen nem áll meg, és közel sem arról van szó, hogy egy 12 éves kognitív szempontból lényegében már felnőttnek tekinthető. Egy tanulmányban (Boen et al., 2021) a Posner és Petersen háromkomponensű modelljében definiált három figyelmi hálózat (aktivációs, orientációs és végrehajtó hálózatok; bővebben ld. 6. fejezet) fejlődését és egyéni különbségeinek változását vizsgálták késői gyermekkortól a fiatal felnőttkor végéig (8–27 éves kor között) a figyelmi hálózatok tesztje segítségével (ANT; ld. 6. fejezet). A korábbi eredményekhez hasonlóan itt is azt találták, hogy a végrehajtó kontroll gyorsan fejlődik késő gyermekkorban, egészen a korai kamaszkorig, majd stabilizálódik a késői kamaszkorban (15-16 éves kor körül). Az orientációs hálózat1 fejlődése a késői gyermekkortól a fiatal felnőttkor végéig megfigyelhető volt, az orientációs teljesítmény stabilan növekedett ezen időszak alatt. Ehhez hasonlóan az aktivációs hálózat is folyamatos fejlődést mutatott a teljes vizsgált életkori tartományban. Ezekkel az eredményekkel összecseng, hogy míg az orientációs hálózat esetén nőtt az intraindividuális variabilitás mértéke (a személyek feladatmegoldási inkonzisztenciája), az aktivációs hálózat esetén csökkenő tendenciát találtak a vizsgálat során. A variabilitás csökkenését, illetve növekedését a fejlődési potenciál csökkenésének, illetve növekedésének mérőszámaként tekintették. A változásokat a releváns frontális kérgi területek kéregvastagságának csökkenésével hozzák összefüggésbe. Az orientációs hálózat kapcsán kapott eredmények ellentmondanak a korábbi vizsgálatoknak, így további vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy miként magyarázhatók leginkább az itt leírtak.