Az információ vagy azért lép be a tudatba, mert szándékosan ráirányítjuk a figyelmünket, vagy azért, mert figyelmünket biológiai vagy társadalmi beidegződéseink így szabályozzák. Ha például autót vezetünk az országúton, számtalan kocsi mellett elhaladunk anélkül, hogy igazán felfigyelnénk rájuk. Lehet, hogy egy pillanatra megjegyezzük formájukat vagy színüket, de aztán rögtön el is felejtjük őket. Azt az autót azonban, amelyik összevissza kacsázik a sávok között, vagy túlságosan lassan megy, esetleg szokatlan a külseje, azonnal észrevesszük. A megszokottól eltérő autó képe figyelmünk középpontjába kerül, tudatunk pedig rögzíti. Az agyban az autóval kapcsolatos vizuális információ (például, hogy „kacsázik”) összekapcsolódik más információrészletekkel, amelyeket a memóriánk a hasonló módon kirívóan viselkedő kocsikról tárol, és megpróbálja eldönteni, melyik kategóriába illik bele az adott eset. Tapasztalatlan a sofőr, vagy részeg, vagy egyébként tapasztalt, csak pillanatnyilag figyelmetlen? Ahogy az eseményt besoroljuk a már ismert események valamelyik osztályába, ezzel azonosítjuk is. Ezek után azt is értékelnünk kell, hogy kell-e tartanuk tőle? Ha a válasz igen, akkor el kell döntenünk, hogy gyorsítsunk, lassítsunk, sávot váltsunk vagy megálljunk és szóljunk a rendőröknek.