Csíkszentmihályi Mihály

Flow - Az áramlat

A tökéletes élmény pszichológiája

1. Fejezet

Boldogság. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikaban fejti ki legvilágosabban a boldogságról alkotott nézeteit (1. könyv és 9. könyv, 9. és 10. fejezet). Viszonylag későn kezdtek el a pszichológusok és a szociológusok a boldogsággal érdemben foglalkozni, de egyre inkább behozzák lemaradásukat ezen a fontos területen. Az egyik legelső és még mindig nagy hatású munka e témában Norman Bradburn The Structure of Psychological Well-Being c. könyve (1969), amely kiemeli, hogy a boldogság és a boldogtalanság függetlenek egymástól, tehát, ha valaki boldog, még nem biztos, hogy nem boldogtalan is egyben. Dr. Ruut Veenhoven Hollandiában, a rotterdami Erasmus Egyetemen, nemrégiben jelentette meg a Databook of Happiness című könyvet, amely a világ 32 országában 1911 és 1975 között végzett 245 felmérés eredményét összegzi (Veenhoven 1984); a második kötet előkészületben. Kanadában a torontói Arkhimédész Alapítvány szintén célul tűzte ki, hogy nyomon követi az emberi boldogsággal és jólléttel kapcsolatos kutatáso kat; első kötete 1988-ban jelent meg. Michael Argyle oxfordi szociál pszichológus könyvét, a The Psychology of Happinesst 1987-ben adták ki. Az e területen végzett kutatási eredmények és gondolatok másik gyűjteménye a Strack–Argyle–Schwartz-kötet (1990).

Anyagi javak. Az elmúlt századok mindennapi életéről érdekes és hiteles beszámolók találhatók a Philippe Aries és Georges Duby szerkesztette sorozatban, melynek címe A History of Private Life. Itt adták ki 1987-ben az első kötetet Paul Veyne szerkesztésében, From Pagan Rome to Byzantium címmel. Egy másik kiváló sorozat ugyanerről a témáról az Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV–XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen Fernand Braudel tollából (The Structures of Everyday Life), melynek az első kötete 1981-ben jelent meg angolul. A lakásbútor változásairól lásd még Le Roy Ladurie (1979) és Csikszentmihalyi–Rochberg–Halton (1981).

Élményértékelő Mintavételi Eljárás. Először 1976-ban egy felnőtt, dolgozó emberekkel kapcsolatos félreértésben használtam ezt a módszert; az első publikáció pedig egy kamaszokról szóló felmérés volt (Csikszentmihalyi– Larson–Prescott 1977). A módszer részletes leírása megtalálható a Csik szentmihalyi–Larson-kötetben (1984, 1987).

Áramlat. A tökéletes élményekkel a doktori disszertációmban kezdtem el foglalkozni, melyben volt egy tanulmány arról, hogy fiatal művészek hogyan festenek meg egy képet. Az eredmények egy részéről beszámoltam a The Creative Vision című könyvben (Getzels–Csikszentmihalyi 1976). Azóta több tucat tudományos cikk jelent meg ugyanerről a tárgyról; az első könyv, amely közvetlenül írja le az áramlatélményt, a Beyond Boredom and Anxiety volt (Csikszentmihalyi 1975). Az áramlatról szóló tudományos kutatások legújabb összefoglalása az Optimal Experience: Psychological Studies in Flow of Consciousness című kötetben jelent meg (Csikszentmihalyi–Csikszentmihalyi 1988).

Az áramlatelmélet alkalmazásai. Ezek a leírások az Optimal Experience első fejezetében találhatóak (Csikszentmihalyi–Csikszentmihalyi 1988).

Célok. Már az emberi viselkedés legkorábbi leírásai, kezdve Arisztotelésszel, feltételezik, hogy a tetteket célok motiválják. A modern pszichológia azonban kimutatta, hogy az emberi cselekvések nagy része megmagyarázható egyszerűbb, gyakran tudattalan okokkal is. Ennek eredményeképpen a céloknak a viselkedés irányításában feltételezett szerepe jócskán leértékelődött, kivéve például Alfred Adlernél (1956), aki úgy gondolta, hogy az emberek célhierarchiái egész életükön át befolyásolják döntéseiket, továbbá Gordon Allport (1955) és Abraham Maslow (1968) amerikai pszichológusoknál, akik szerint miután az alapvető szükségletek kielégültek, a célok fogják irányítani a cselekvést. A célok a kognitív pszichológiában is visszanyerték valamennyire hitelességüket, ahol olyan kutatók, mint Miller–Galanter–Pribram (1960), Mandler (1975), Neisser (1976) és Emde (1980) a döntéshozatali folyamatok és a viselkedés szabályozásának magyarázásához használták a fogalmat. Nem azt állítom, hogy az emberek többnyire azért cselekednek egy bizonyos módon, mert célokat próbálnak elérni, hanem azt, hogy amikor mégis, akkor a kontroll olyan érzéseit élik át, amely nincs jelen, ha a viselkedést nem a tudatosan választott célok motiválják (lásd Csikszentmihalyi 1989).

Káosz. Talán különösnek tűnik, hogy egy könyv, mely a tökéletes élményről szól, a világegyetem káoszával foglalkozik. Ennek az az oka, hogy az élet lényegét csak akkor érthetjük meg, ha a háttérben lévő problémákat és veszélyeket is látjuk. Az első ismert irodalmi alkotás, a háromezer-ötszáz éves Gilgames óta (Mason 1971) szokás, hogy az emberi sors javításán való töprengés a bukás ismertetésével kezdődik. Legismertebb prototípusa ennek Dante Isteni színjátéka, ahol az olvasónak át kell haladnia a Pokol kapuján („per me si va nell’eterno dolore...”), mielőtt elkezdene az élet bajaira gyógyírt keresni. Nem hagyománytiszteletből követjük ezeket a példaképeket, hanem mert pszichológiai értelemben fontosak.

A szükségletek hierarchiája. Az „alacsonyabbrendű” szükségletek – mint a túlélés és a biztonság – és a „magasabbrendű” célok – mint az önmegvalósítás – legismertebb megfogalmazása Abraham Maslownál található (1968, 1971).

Növekvő elvárások. Több szerző szerint a status quóval való krónikus elégedetlenség a modern kor jellemzője. A mai ember prototípusa, Goethe Faustja hatalmat kap az ördögtől azzal a feltétellel, hogy soha nem lesz elégedett azzal, amije éppen van. Ugyanennek a témának újabb feldolgozását Bermannál (1982) találjuk. Valószínű egyébként, hogy a mindig többre való vágyakozás általános emberi vonás, amely vélhetőleg a tudat fejlődésével van kapcsolatban.

Az, hogy a boldogság és az élettel való elégedettség attól függ, hogy mekkora szakadékot lát valaki a birtokolt dolgok és vágyai között, és hogy az elvárások egyre nőnek – gyakori megfigyelés. Egy 1987-ben végzett és a Chicago Tribune-ban (szeptember 24. 3. 1. bek.) megjelent közvéleménykutatás szerint az évi százezer dollárnál többet kereső amerikaiak (akik a népesség 2 százalékát alkotják) úgy gondolják, hogy a kényelmes élethez legalább 885 ezer dollárra lenne szükségük évente; azok szerint pedig, akik kevesebbet keresnek, 30 ezer dollár is elég lenne. A gazdagabbaknak negyedmillió dollárra lenne szükségük ahhoz, hogy valóra válthassák elképzeléseiket, míg az átlagos „amerikai álom” csak ennek egyötödébe kerül.

Az élet minőségét tanulmányozó tudósok közül többen is hasonló kutatási eredményekről számoltak be, így például Campbell, Converse és Rodgers (1976), Davis (1959), Lewin et al. (1944 [1962]), Martin (1981), Michalos (1985) és Williams (1975). Ezek a megközelítések azonban hajlamosak a boldogság külső feltételeire összpontosítani, például egészségre, anyagi javakra stb., míg ez a könyv inkább a boldogságnak azokkal a tényezőivel foglalkozik, melyek egy adott személy cselekedeteiből erednek.

Életünk irányítása. A humán pszichológia egyik legrégibb célja az önkontroll kialakításának elősegítése. Több száz, az önkontroll megszerzésére irányuló intellektuális eljárásról (pl. jóga, különböző filozófiák, pszichoanalízis, személyiségpszichológia, önsegítés) szóló irodalom összegzése alapján Klausner (1965) megállapította, hogy a kontroll alá vont dolgok négy csoportba oszthatók: 1) a teljesítmény vagy viselkedés feletti uralom; 2) a háttérben meghúzódó fiziológiai késztetések feletti uralom; 3) az intellektuális funkciók, vagyis a gondolkodás feletti uralom; 4) az érzelem, vagyis az érzések feletti uralom.

A kultúra mint védelem a káosz ellen. Lásd pl. Nelson (1965) összegzését a kérdésről. A kultúra pozitív integratív hatását érdekesen tárgyalja Ruth Bendict „szinergia” fogalma (Maslow–Honigmann 1970) és Laszlo (1970) általános rendszerperspektívája. (Lásd még Redfield 1942; von Bertalanffy 1960, 1968; – Polanyi 1968, 1969). Példa arra, hogy az egyének hogyan hoznak létre jelentést egy adott kulturális közegben, lásd Csikszentmihalyi– Rochberg–Halton (1981).

Minden kultúra úgy gondolja, hogy ő a világegyetem közepe. Az etnocentrikusság a kultúrák alaptulajdonságai közé tartozik; lásd pl. LeVine–Campbell (1972); Csikszentmihalyi (1973).

Ontológiai szorongás. Az ontológiai (vagy egzisztenciális) szorongás szakértői az elmúlt századokban a költők, festők, drámaírók és egyéb művészek voltak. A filozófusok közt meg kell említenünk Kierkegaard (1944, 1954), Heidegger (1962), Sartre (1956) és Jaspers (1923, 1955), a pszichiáterek közül pedig Sullivan (1953) és Laing (1960, 1961) nevét.

Értelem, jelentés. Egy élménynek akkor van értelme vagy jelentése az egyén számára, ha pozitív kapcsolatban áll a céljaival. Az életnek akkor van értelme, ha olyan célunk van, amely igazolja küzdelmünket és ha élményeink rendezettek. Hogy az élményeknek ezt a rendjét elérjük, gyakran fel kell tételeznünk, hogy van valamilyen természetfeletti erő vagy gondviselés, amely nélkül az életnek nincs értelme. Lásd még Csikszentmihalyi–Rochberg–Halton (1981). Az értelem problémáját bővebben tárgyalja a 10. fejezet.

A vallás és az értelem elvesztése. Hogy a vallás még mindig hatásos pajzs lehet a káosz ellen, azt több tanulmány is igazolja, melyek szerint azok a felnőttek, akik vallásosnak vallják magukat, jobban meg vannak elégedve az életükkel (Bee 1987, 373.) Azt is kimutatták, hogy a társadalmunkat fenntartó kulturális értékek már nem olyan hatékonyak, mint régen, lásd pl. Daniel Bell (1976) a kapitalista értékrend hanyatlásáról és Robert Bellah (1975) a vallás hanyatlásáról írt munkáit. Ugyanakkor az is világos, hogy még a „hit kora”, a középkori Európa is tele volt kétségekkel és nyugtalansággal. Ezeknek az időknek a szellemi zűrzavaráról lásd Johann Huizinga (1954) és Le Roy Ladurie (1979) kitűnő beszámolóit.

Szociálpatológiai trendek. Az energiafelhasználási statisztikát lásd Statistical Abstracts of the U. S. (U. S. Dept. of Commerce 1985, 199.); a szegénységre vonatkozó statisztikát lásd uo. 457. Az erőszakos bűncselekmények adatait a következő jelentésekből vettem: U. S. Dept. of Justice’s Uniform Crime Reports (1987. július 25, 41.); Statistical Abstracts (1985, 166.) és U. S. Social Indicators (U. S. Dept. of Commerce 1980, 235, 241.) A nemi betegségek statisztikája a Statistical Abstracts of the U. S.-ből származik (1985, 115.); a válások számáról lásd no. 88.

A mentális egészség adatai a U. S. Social Indicatorsből való, 93.; a költségvetési adatok a U. S. Statistical Ahstractsból (1985, 332.).

A kétszülős családokban élő kamaszok számának alakulása – lásd Brandwein (1977), Cooper (1970), Glick (1979) és Weitzman (1978). Bűnözési statisztikák – lásd U. S. Statistical Abstracts (1985, 189.).

Serdülőkori patológia. A tizenévesek között előforduló öngyilkossági és emberölési adatokra vonatkozólag lásd Vital Statistics of the United States, 1985 (U. S. Dept. of Health and Human Services, 1988), 8.5. táblázat. A SAT-eredmények változásai megjelentek a U. S. Statistical Ahstractsban (1985, 147.). Megbízható becslések szerint a tizenévesek öngyilkossági rátája körülbelül 300 százalékkal nőtt 1950 és 1980 között, a legmagasabb számban fehér, középosztálybeli fiúknál (Social Indicators, 1981). Ugyanezt a mintát mutatják a bűnözés, emberölés, házasságon kívüli terhesség, nemi baj és a pszichoszomatikus betegségek adatai is (Wynne 1978, Yankelovich 1981). 1980-ra minden tíz utolsó éves középiskolai tanuló közül egy naponta használt pszichotropikus szereket (Johnston–Bachman–O’Malley 1981). Enyhítendő ezt a borús képet meg kell jegyeznem, hogy – amennyire megállapítható – a kamaszok a legtöbb kultúrában problematikusak (Fox 1977). „A kamaszkor nagy belső zűrzavara és külső rendezetlensége általános jelenség, és a kultúra meghatározó tényezői csak kis mértékben befolyásolják” (Kiell 1969, 9.) Offer, Ostrov és Howard (1981) szerint az amerikai tinédzsereknek csak kb. 20 százaléka tekinthető „problémásnak”, de még e szerint a konzervatív becslés szerint is igen nagyszámú fiatalról van szó.

Szocializáció. Azt, hogy a vágyteljesítés elhalasztása a társadalom működése szempontjából fontos, Freud tárgyalja Rossz közérzet a kultúrában című művében (Das Unbehagen in der Kultur – Civilization and Its Discontents, 1930). Brown (1959) Freud érveinek szellemes cáfolatával állt elő. Általában a szocializációról szóló műveket Clausen (1968), Zigler–Child (1973) jelentetett meg, a kamaszkori szocializációról pedig Csikszentmihalyi–Larson (1984) írt hosszabb tanulmányt.

Társadalmi kontroll. Jó példa arra, hogy hogyan fokozza az irányítást a társadalom kémiai függőség kialakításával az, ahogy a spanyolok behozták a rumot és a brandyt Közép-Amerikába (Braudel 1981, 248–249.), ahogy a whiskyt fölhasználták az amerikai indián földek kisajátításakor, továbbá a kínai ópiumháborúk. Herbert Marcuse (1955, 1964) kimerítően tárgyalta, hogy a domináns társadalmi csoportok hogyan használják fel a szexualitást és a pornográfiát arra, hogy a társadalmi ellenőrzést fenntartsák. Ahogy Arisztotelész mondta egykor: „A gyönyör és a fájdalom tanulmányozása a politikai filozófus területe” (Nikomakhoszi etika, 7. könyv, 11. fejezet).

A gének és a személyes előnyök. Azt, hogy a gének saját érdeküket keresve vannak belénk programozva, nem pedig úgy, hogy hordozóik életét jobbá tegyék, Dawkins (1976) vetette fel először koherens formában, noha a mondás – „a csirke csak a tojás eszköze egy másik tojás létrehozására”, nagyon jól összefoglalva Dawkins gondolatát – sokkal régebbi. A kérdést más szempontból tárgyalja Csikszentmihalyi–Massimini (1985), és Csikszentmihalyi (1988).

A szabadság útjai. Ennek a kérdésnek a története olyan hosszú és gazdag, hogy lehetetlen röviden összefoglalni. A misztikus hagyományokkal kapcsolatosan lásd Behanan (1937) és Wood (1954) a jógáról, Scholem (1969) a zsidó miszticizmusról. A filozófiában kiemelhetjük Hadas (1960) munkáját a görög humanizmusról; Arnold (1911) és Murray (1940) a sztoikusokról és MacVannel (1896) Hegelről szóló munkáját. A modern filozófusok közül lásd Tillich (1952) és Sartre (1956). Arisztotelész erényfogalmának modern értelmezése sok tekintetben nagyon hasonló az autotelikus tevékenység avagy áramlat fogalmához; ilyen értelmezést találhatunk Alasdair Maclntyre-nél (1984). Történelemben kiemelkedő Croce (1962), Toynbee (1934) és Bergyajev (1952); szociológiában Marx (1844 [1956]), Durkheim (1897, 1912), Sorokin (1956, 1967) és Goulclner (1968); pszichológiában Angyal (1941, 1965), Maslow (1968, 1970) és Rogers (1951); antropológiában lásd Benedict (1934), Mead (1964) és Geertz (1973). A válogatás egyéni szempontok szerint történt a fellelhető óriási anyagból.

A tudat feletti uralom. A tudat feletti uralom ebben a fejezetben a Klausner (1965) által felsorolt mind a négy tudatellenőrzési formát magában foglalja. Ezekre a 10. oldalhoz adott jegyzetben már utaltam. A tudat feletti uralom elérésének legrégibb technikái a különböző jógi-tudományok, amelyeket Indiában fejlesztettek ki körülbelül ezerötszáz évvel ezelőtt; ezekről bővebben az 5. fejezetben. A holisztikus gyógyítás követői szerint a páciens szellemi állapota meghatározó a testi egészségre nézve; lásd még Cousins (1979) és Siegel (1986). Eugene Gendlin (1981), egy kolléga a Chicagói Egyetemről kifejlesztett egy modern technikát a figyelem kontrollálására, melyet „fókuszálásnak” nevezett el. Ebben a könyvben nem ajánlok egyetlen technikát sem, ehelyett az uralom és az öröm fogalmi elemzését kísérlem meg elvégezni, gyakorlati példákkal megtámogatva, hogy az olvasó olyan módszert fejleszthessen ki magának, ami legjobban megfelel helyzetének és szándékainak.

Rutinosítás. Az itt alkalmazott érv természetesen hasonlóságot mutat Weber (1922) elképzelésével a karizma rutinosításáról, amelyet a The Social Psychology of World Religions (A világvallások szociálpszichológiája) című munkájában fejt ki, és persze a még korábbi hegeliánus gondolattal is, hogy „a szellem világa” végül „a természet világává” válik (pl. Sorokin 1950). Ugyanezt a gondolatot fejleszti tovább szociológiai szempontból Berger és Luckmann (1967).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 795 2

Pszichológia

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással.

Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből.

A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csikszentmihalyi-flow//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero