Csíkszentmihályi Mihály

Flow - Az áramlat

A tökéletes élmény pszichológiája

4. Fejezet

Játék. Huizinga Homo ludense után, amely először 1939-ben jelent meg, a játékról és a játékosságról szóló talán legfontosabb könyv Roger Caillois tollából a Les Jeux et Les Hommes (1958).

Mimikri. Monti (1969, 9–15.) a nyugat-afrikai szertartási maszkokról szóló munkájában kiváló leírását adja annak, hogy e rituális álarc hogyan segít a mindennapi élményekből való kilépésben. „Pszichológiai szempontból a maszk eredetét magyarázhatja az embernek az az atavisztikus törekvése is, hogy elmeneküljön önmaga elől, hogy így a magáétól különböző élettapasztalatokkal gazdagodjon – olyan vágy ez, amelyet fizikai síkon nyilvánvalóan nem lehet kielégíteni –, és hogy saját hatalmát növelje azzal, hogy az egyetemes, isteni vagy démoni erők bármelyikével azonosul. Ez a vágy arra irányul, hogy kitörjön a születés-halál körforgásába bezárt sajátosan megváltoztathatatlan egyéni emberi megjelenési forma szorításából, mely megfosztja őt a tudatosan, választott egzisztenciális kalandok lehetőségétől.” (Kiemelés tőlem – Cs. M.)

Áramlat és felfedezés. Amikor arra kérték őket, hogy rangsoroljanak 16 különböző tevékenységet aszerint, hogy mennyire hasonlítanak az áramlathoz, a tapasztalt sziklamászók, zeneszerzők, sakkozók és így tovább (lásd Csikszentmihalyi 1975, 29.) a „valami újat felfedezni vagy létrehozni” tételt választották ki mint az ő áramlattevékenységükhöz leginkább hasonlót.

Áramlat és fejlődés. Azt, hogy az áramlatélmények hogyan vezetnek az én fejlődéséhez, Deci és Ryan (1985), és Csikszentmihalyi (1982b, 1985a) tárgyalja. Anne Wells (1988) kimutatta, hogy azoknak a nőknek, akik sok időt töltenek áramlatban, pozitívabb az önértékelése.

Áramlat és szertartás. Victor Turner (1974) antropológus a természeti népeknél mindenütt meglevő rituális folyamatokat az áramlat átélésére módot adó társadalmilag szentesített formáknak tartja. Általában a vallási szertartások kedveznek az áramlatnak (lásd Carrington [1977], Csikszentmihalyi [1987], l. Csikszentmihalyi [1988], Wilson [1985] és sajtó alatt). Jó bevezető a szabadidő eltöltésének vallásos és világi formái közötti történelmi kapcsolat tanulmányozásához John R. Kelly könyvének, a Leisure-nek (1982, 53–68.) néhány részlete.

Áramlat és művészet. Annak leírása, hogy a passzív vizuális esztétikai élmények hogyan idéznek elő áramlatot, megtalálható Csikszentmihalyi és Robinsonnál (sajtó alatt). A maja labdajátékok vallási jelentőségét Blom (1932) és Gilpin (1948) írja le. A pok-tapok-ot – ahogy ezt a kosárlabdához hasonlatos játékot hívták – általában egy kövezett udvarban játszották, és a cél az volt, hogy az egyik csapat átdobja a labdát a másik csapat kőgyűrűjén, amely körülbelül 28 láb magasan volt a pálya fölött – anélkül, hogy a kezükkel érintenék. Diego Duran atya, egy korabeli spanyol misszionárius élénk képet ad a játékról: „... Olyan játék volt ez, amely nagy felüdülést és örömet szerzett nekik; voltak köztük, akik olyan rendkívüli ügyességre és hozzáértésre tettek szert, hogy egy órán át is mozgásban tartották a labdát a tér egyik végétől a másikig, anélkül, hogy egyszer is melléütötték volna, ugyanis sem a kezükkel-lábukkal, sem combjukkal vagy karjukkal nem érhettek hozzá...” (idézi Blom 1932). Az ilyen játékok néha emberáldozattal végződtek, vagy azzal, hogy megölték a vesztes csapat tagjait (Pina Chan 1969).

Áramlat és társadalom. Azt a gondolatot, hogy egy társadalomra igen jellemző lehet az, hogy miféle áramlattevékenységeket tesz lehetővé tagjainak, először Csikszentmihalyi veti fel (1981a, 19811), lásd még Argyle (1987, 65.).

A kulturális relativizmus kérdése túlságosan komplex ahhoz, hogy ilyen röviden, előítélettől mentesen lehessen értékelni. A fogalom kiváló (de nem pártatlan) áttekintését adja Melford Spiro antropológus (1987), aki egy nemrégiben megjelent önéletrajzi beszámolóban leírja, miért változott meg a véleménye, és jutott el a kulturális gyakorlat egyenértékűségének kritikátlan elfogadásától ahhoz a felismeréshez, hogy a kultúráknak lehetnek patologikus formái is. A filozófusok és más humanisták gyakran vádolják – néha jogosan – a szociológusokat azzal, hogy „porig rombolják” azokat az abszolút értékeket, amelyek egy kultúra továbbéléséhez szükségesek (pl. Arendt 1958, Bloom 1987). Az olasz-svájci szociológus, Vilfredo Pareto (1917, 1919), egyike volt azoknak a tudósoknak, akik leginkább tisztában voltak az ennek a tudományágnak szerves részét képező relativitás veszélyeivel.

Angol munkások. A klasszikus történetet, hogy hogyan lettek a szabad angol munkásokból kordában tartott gyári munkások, a történész E. P. Thompson (1963) beszéli el.

A gyanakvó dobuanokat az antropológus Reo Fortune (1932 [1963]) tanulmányozta, az ugandai tragikus sorsú ik törzset pedig Turnbull (1972). Yonomamo. Ezt a harcias törzset Napoleon Chagnon antropológus (1979) tette halhatatlanná. A szomorú nigériai törzset Laura Bohannan írta le E. S. Bowen álnév alatt (1954). Colin Turnbull számol be sok szeretettel az Ituri-erdő pigmeusairól. A Shushwap-régió leírása Richard Kool egy 1986-os leveléből származik, melyet a szerzőnek írt.

Az iszei Nagy Szentélyről szóló információval Mark Csikszentmihalyi látott el egy személyes beszélgetés során.

A különböző nemzetek boldog embereinek százalékos arányairól lásd George Gallup (1976). Azt a felmérést, amely szerint az amerikaiak körülbelül ugyanolyan boldogok, mint a kubaiak és az egyiptomiak, Easterlin (1974) vezette. A boldogságról és a kultúrák közti különbségről lásd Argyle (1987, 102–111.).

Vagyon és boldogság. Mind Argyle (1987), mind Veenhoven (1984) megegyeznek abban, hogy gyakorlatilag minden eddig elvégzett felmérést összevetve vitathatatlanul pozitív, ám nagyon szerény korreláció van az anyagi jólét és a boldogság, vagy az élettel való elégedettség között.

Az amerikai munkások időfelhasználásával kapcsolatos adataink az ESM-felméréseken alapulnak (pl. Csikszentmihalyi és Graef 1980; Graef, Csikszentmihalyi és Giannino 1983; Csikszentmihalyi és LeFevre 1987, 1989). Ezek a becslések nagyon hasonlóak azokhoz, melyeket tágabb körben végzett felmérések támasztanak alá (pl. Robinson 1977).

Túlzott ingerbefogadás szkizofrénia esetén. Az anhedónia fogalmát eredetileg Roy Grinker pszichiáter vezette be. A túlzott ingerbefogadást és a figyelemzavarokat tanulmányozta többek között Harrow–Grinker–Holzman–Kayton (1977), valamint Harrow–Tucker–Hanover–Shield (1972). Az idézetek McGhie–Chapmantól származnak (1961, 109, 114.). Vitatom, hogy a súlyos pszichés rendellenességeknél bekövetkező áramlathiány és a gyakran társas depriváció határán fellépő enyhébb figyelmi zavarok között csak okozati különbség lenne, Csikszentmihalyi (1978, 1982a).

Az eszkimókról szóló tanulmányok közül érdemes elolvasni Carpenter (1970, 1973) írásait. A karibi kultúrák megsemmisülését Mintz (1985) írja le. Az anómia fogalmát eredetileg Émile Durkheim használja először Le Suicide című munkájában (1897 [1951]). Az elidegenedés fogalmához a legjobb bevezető Karl Marx korai műveiben található, főleg a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből c. munkájában (lásd Tucker 1972). A szociológus Richard Mitchell (1983, 1988) azzal érvelt, hogy az anómia és az elidegenedés a szorongás és az unalom társadalmi megfelelői, és akkor következnek be, mikor az emberek nem képesek áramlatra találni, mert a mindennapi életfeltételek túl kaotikusak vagy túl kiszámíthatóak.

A neurofiziológiai hipotézis, amely az áramlattal és a figyelemmel kapcsolatos, a következő kutatásokon alapul: Hamilton (1976, 1981), Hamilton–Holcomb–De la Pena (1977), valamint Hamilton–Haier–Buchsbaum (1984). A kutatásnak ez a vonala folytatódik most modernebb agykutató műszerek segítségével.

A kérgi aktivizáció az agykéreg elektromos aktivitásának mennyisége egy adott időpillanatban; amplitúdója (mikrovoltban mérhető) mutatja az agy általános tevékenységének mértékét egy adott pillanatban. Figyelmi koncentráció esetén az agykéreg aktivitása általában növekszik, ami a szellemi erőfeszítés növekedésére utal.

Az autotelikus családok tanulmányozásáról Rathunde (1988) számol be. Az általa kapott eredmények egybeesnek több előző felmérés eredményével, pl. hogy a biztonságos kötődésben élő gyermekeknél nagyobb arányú az explorációs viselkedés (Ainsworth–Bell–Stayton [1971], Matas–Arend–Sroufe [1978]), vagy hogy a szeretet és a fegyelem közötti optimális egyensúly a legjobb környezet a gyerekneveléshez (Bronfenbrenner [1970], Deereux [1970], Baumrind [1977]). A családtanulmányok szisztematikus megközelítése – melyek hasonlítanak az itt bemutatotthoz – Bowen (1978) nevéhez kapcsolódik.

Az áramlatemberek. Richard Logan (1985, 1988) kifejezése, melyet arra használt, hogy leírja vele azokat az embereket, akik képesek voltak a megpróbáltatásokat áramlatélménnyé alakítani. Az idézet, „Ha az elérhető élmények köre…”, Burneytől származik (1952, 16–18.).

Eva Zeisel bebörtönzését egy, a Thie New Yorker-ben megjelent riport írja le (Lessard 1987). Az Élet és halál Sanghajban c. könyv témája, hogy hogyan élte túl egy kínai hölgy a kulturális forradalom brutalitásait (Cheng 1987). Szolzsenyicin börtönbeszámolója A Gulag szigetcsoportból való (1976).

Tollas Tibor (1920–1997) elbeszélését személyes beszélgetéseink alapján rekonstruáltam, melyeket 1957 nyarán folytattunk egymással, mikor a magyar forradalom után kiengedték a börtönből.

Szolzsenyicintől Logan idéz (1985). Bettelheim a bebörtönzéssel kapcsolatos általános gondolatait, melyek a koncentrációs táborban átélt tapasztalatain alapszanak, az „Individual and Mass Behavior in Extreme Situations” című cikkben adja közre (1943); Frankltól lásd Man’s Search for Meaning és The Unheard Cry of Meaning (1963, 1978).

ARussell-idézet a Self magazin egyik cikkében szerepelt (Merser 1987, 147.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 795 2

Pszichológia

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással.

Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből.

A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csikszentmihalyi-flow//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero