Csíkszentmihályi Mihály

Flow - Az áramlat

A tökéletes élmény pszichológiája

10. Fejezet

Hannah Arendt írja le az örökkévalóságra és a halhatatlanságra épült rendszerek különbségét a The Human Conditionben (1958).

Sorokin a kultúrák osztályozását a Social and Cultural Dynamics négy kötetében dolgozta ki, mely 1937-ben jelent meg. (Ugyanilyen címmel egy rövidített változat jelent meg egy kötetben 1962-ben.) Sorokin munkájáról a szociológusok csaknem teljesen megfeledkeztek, talán ódivatú idealizmusa miatt, talán azért, mert az ötvenes–hatvanas években elhomályosította őt elméletileg felkészültebb harvardi kollégája, Talcott Parsons. Valószínű, hogy ez a széles látókörű és módszertanilag kifejezetten újító hajlamú tudós idővel majd megkapja azt az elismerést, amelyet megérdemel.

Az én fejlődésének szakaszai. Nagyon hasonló elmélet látott napvilágot a fejlődés szakaszairól – melynek során a figyelem váltakozva hol kifelé, hol befelé irányul – Erikson tollából (1950), aki szerint a felnőttek sorrendben először az identitás, utána az intimitás, utána a generativitás iránti érzéket fejlesztik ki magukban, és végül elérik az integritás állapotát. Maslow (1954) szükséglethierarchiája a pszichológiai biztonságtól a szereteten és a valakihez való tartozás érzésén át vezet az önmegvalósításig. Kohlberg (1984) állítása szerint a morális fejlődés a jó és rossz iránti érzékből indul ki, amely az önérdeken alapul, és az általános elveken alapuló etikával végződik.

Loevinger (1976) úgy látta az én fejlődését, mint amely az impulzív önvédelmi cselekedetektől a környezetbe való beilleszkedés érzéséig ível. Helen Bee (1987, különösen 10. és 13. fejezet) összefoglalja könyvében ezeket, és más „spirális” fejlődéselméleteket is.

Vita activa és vita contemplativa. Ezeket az arisztotelészi megjelöléseket használja Aquinói Szent Tamás a jó életről szóló elemzésében, valamint Hannah Arendt (1958).

Annak leírása, hogy hogyan segítettek a jezsuiták szabályai rendet teremteni a tudatban, megtalálhatók Isabella Csikszentmihalyinál (1986, 1988) és Marco Toscanónál (1986).

A tudat kifejlődése. Jaynes (1977) megkockáztat egy elméletet arról, hogyan fejlődött ki a tudat mint olyan az emberi lényekben, és kialakulását a jobb és bal agyfélteke közti kapcsolatnak tulajdonítja, amely szerinte mintegy kb. 3000 évvel ezelőtt következett be. Lásd még Alexander (1987) és Calvin (1986). Természetesen könnyen lehet, hogy erre az érdekfeszítő kérdésre soha nem lehet majd teljes biztonsággal válaszolni.

Az állatok belső élete. Hogy az embereken kívül milyen állatfajtáknak vannak még hasonló érzéseik, mint nekünk, és vajon milyen mértékben, arról már sok vita folyt, lásd von Uexkull (1921). Az emberekkel kommunikáló főemlősök tanulmányozása azt sejteti, hogy vannak közöttük olyanok, akiknek még konkrét ingerek hiányában is vannak érzéseik (pl. tudnak szomorkodni, ha egyik társuk nincs közöttük), de az erre utaló bizonyítékok nem teljesen meggyőzőek.

Az írásbeliséggel nem rendelkező népek tudatvilága. Sok más között Robert Redfield (1955) antropológus is azzal érvelt, hogy a törzsi társadalmak túlságosan egyszerűek és homogének voltak ahhoz, hogy rálátásuk legyen saját cselekedeteikre és hiedelmeikre. Mielőtt kb. 5000 évvel ezelőtt az első urbánus forradalom lehetővé tette városok építését, az emberek általában kérdés nélkül elfogadták azt a valóságot, melyet kultúrájuk eléjük tárt, és a beilleszkedésen kívül nem is volt más lehetőségük. Mások, mint például az antropológus Paul Radin (1927) azt állították, hogy nagy filozófiai kifinomultságot és szabad gondolkodást leltek a „primitív” emberek között. Kétséges, hogy hamarosan pontot lehet-e tenni erre a régi vitára.

Hogy a társadalmi szerepek komplexebbé válása a tudat komplexebbé válását eredményezte, az szinte bizonyos De Roberty (1878) és Draghicesco (1906) szerint, akik bonyolult elméleti modellt fejlesztettek ki a társadalmi evolúcióról. Az elmélet azon a feltételezésen alapszik, hogy az intelligencia az emberi interakciók gyakoriságának és intenzitásának egyik funkciója. Azóta már sokan mások is osztották a fenti megállapítást, pl. Vigotszkij orosz pszichológus (1978) és Lurija (1976).

Sartre elképzelését e témáról A lét és a semmi (1943) lapjain írja le. A „helyénvaló törekvés” kifejezését Allport (1955) vezette be. Az életterv fogalmát – mely úgy határozható meg mint „olyan problémasorozat, melyet az adott személy minden másnál inkább meg kíván oldani, valamint azok az eszközök, melyeket a megoldás eléréséhez felhasznál” (Csikszentmihalyi–Beattie 1979).

Hannah Arendt (1963) írt értékelő elemzést Adolf Eichmann életéről. Malcolm X. önéletrajza (1977) klasszikus leírása egy életterv kifejlesztésének.

A negentropikus élettervek szerkezete. Az az eredeti elképzelés, hogy az embernek jót tesz, ha saját személyes problémáiról másokéra tereli a figyelmét, mert ez segíti a személyes fejlődését. Lásd még Crandall (1984).

Edison, Roosevelt és Einstein. Goertzel és Goertzel (1962) részletesen beszámolnak 300 fontos ember életéről, és kimutatják, milyen kevés összefüggés van gyermekkori környezetük és későbbi teljesítményeik között.

A kulturális evolúció egy másik olyan fogalom, amelyet érdemtelenül elvetettek a szociológusok az utolsó néhány évtizedben. Az annak kimutatására tett kísérletek közül, hogy a fogalom még mindig élő, lásd pl. Burhoe (1982); Csikszentmihalyi–Massimini (1985); Lumdsen–Wilson (1981, 1983); Mas- simini (1982); White (1975).

A könyv mint a szocializálás eszköze. A könyvek és a gyermekkorban elmesélt történetek hatásáról az egyén élettervére lásd Csikszentmihalyi–Beattie (1979), valamint Beattie–Csikszentmihalyi (1981).

Vallás és entrópia. Lásd pl. Georg Wilhelm Friedrich Hegel korai esszéjét, amelyet 1798-ban írt, de amelyet csak 110 évvel később adtak ki: Der Geist der Christentums und sein Schicksal (A kereszténység szelleme és sorsa), amelyben arról elmélkedik, hogy milyen változásokon mentek keresztül Krisztus tanai, miután beágyazták őket az egyház keretei közé.

Evolúció. Különböző szakterületek tudósai fejezték ki azt a hitüket, hogy az evolúció tudományos felfogása, amely tekintetbe veszi az emberek céljait és a természet törvényeit, alapul szolgál majd az értelem új rendszeréhez. Lásd pl. Burhoe (1976), Campbell (1965, 1975, 1976), Csikszentmihalyi–Massimini (1985); Csikszentmihalyi–Rathunde (1989); Teilhard de Chardin (1965); Huxley (1942); Mead (1964); Medawar (1960); Waddington (1970). Talán erre a hitre lehet majd egy új civilizációt építeni. Az evolúció azonban nem a fejlődés garanciája (Nitecki 1988). Lehet, hogy az emberiség mindenestül kimarad az evolúciós folyamatból. Hogy vajon tényleg így lesz-e, az nagyrészt attól függ, hogy milyen döntéseket hozunk, és ezek a döntések talán okosabbak lesznek, ha tudjuk, hogyan működik az evolúció.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 795 2

Pszichológia

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással.

Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből.

A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csikszentmihalyi-flow//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero