Klein György szintén apró életformákra vadászik, az ő célpontja azonban még kisebb és sokkalta halálosabb, mint az E. O. Wilson által vizsgált tűzhangyák. Klein a sejtbiológia olyan új ágának úttörője, amit „tumor-” vagy „rákbiológiaként” ismernek. Ez a tartomány a kromoszómák összetételének, a genetikai változásoknak, az immunológiának és a vírusoknak a tumorsejtek kialakulásában betöltött szerepét vizsgáló kutatásokból nőtte ki magát. A sejtbiológia más ágaihoz hasonlóan a század során a tumorbiológia is a tudásért folyó versennyé fajult, amit a gyorsuló ütemben fejlődő laboratóriumok állandó gondolatcseréi révén születő molekuláris biológiai fejlemények és a rák legyőzése érdekében a területbe pumpált pénzek tettek lehetővé. A lehető legáltalánosabban fogalmazva azt mondhatnánk, hogy a rákbiológia azt próbálja megérteni, miként alakulnak ki rákos sejtek, hogyan növekednek, és hogyan pusztulnak el. A tumort hagyományosan olyan patológiás entitásnak tartották, amelyet bármilyen elérhető eszközzel ki kell irtani. Az új megközelítés is meg akarja tudni, hogy miként lehet megszabadulni tőlük, de azon a feltételezésen nyugszik, hogy e célt akkor érhetjük el a leginkább, ha a rákra úgy tekintünk, mint egy, a genetikai variáció és szelekció hatása alatt működő sejtpopulációra, amelynek saját genetikai és környezeti előtörténete van. Így fel lehet tenni a leglényegesebb kérdést: Miért nem engedelmeskednek ezek a sejtek azoknak a növekedést irányító parancsoknak, melyeknek a szervezet többi része aláveti magát?