Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Csíkszentmihályi Mihály

Kreativitás

A flow és a felfedezés avagy a találékonyság pszichológiája

3. Fejezet

És a művészekre is. Jó példa az a két reneszánsz festőművész, aki a Medicieknek dolgozott: Filippo Lippi (1406–1469) és Giovanni Angelico (1400–1455). Mindketten szerzetesként kezdtek festészettel foglalkozni, és szenteket és Szűz Máriát ábrázoló, áthatóan spirituális festményeikről lettek híresek. Ugyanakkor Lippi elhagyta a kolostort, és kicsapongó, züllött, részeges alak lett – megszökött egy apácával, akitől gyereke született. Egy nap patrónusa, Cosimo de'Medici úgy döntött, bezárja műtermébe, hogy biztosan befejezze a festményt, amit már kifizetett neki, de éjszaka, összecsomózott lepedőkön leereszkedve Filippo így is kiszökött az ablakon át, hogy csatlakozzon egy társasághoz. Ám bármily léha volt is a viselkedése, egész életén át végig kedves, vallásos képeket festett. Giovanni ezzel szemben alázatos szerzetes maradt, aki minden alkalommal, amikor ecsetet vett kezébe, nagy áhítattal imádkozott az isteni ihletért. Halála után az emberek Boldog Angelicóként kezdték emlegetni, habár az egyház hivatalosan sosem kanonizálta. Hátrahagyott műveik alapján az ember inkább feltételezné, hogy egypetéjű ikrek, semmint hogy homlokegyenest ellenkező temperamentumú személyiségek.
Ugyanakkor a temperamentumbeli különbségek megmagyarázhatják, hogy két személy, aki ugyanabban a tartományban működik, miért választja munkája céljául annak eltérő aspektusait, vagy miért közelít az egyik redukcionista, míg a másik holisztikusabb módon a tartományhoz.
Pierre Bourdieu. A „kulturális tőke” nagyhatású fogalmát ez a francia szociológus dolgozta ki (Bourdieu 1980).
Az 1960-as években. A művészetet oktató tanárok szerint a művészetet tanuló diákok számára ideális személyiségtípus változásait és ennek a diákokra gyakorolt hatásait Csikszentmihalyi és Getzels (1976) írja le.
A művészek személyisége (és a kreatív egyéniségeké általában). Számos tudós (köztük a jelen írás szerzője is) megpróbálta leírni a kreatív emberekre jellemző sajátos személyiségvonásokat, és néhány következtetésük bizonyos mértékben érvényes, legalábbis az adott történelmi kontextusunkon belül. Valószínű, hogy az olyan vonások, mint az érzékenység, a tapasztalatok iránti nyitottság, az önellátásra való képesség, a társas normák és a társas elfogadás iránti érdektelenség, valamint – művészek esetében – a mániás depresszióra való hajlam jó lehet arra, hogy megnövelje annak az esélyét, hogy az egyén megpróbáljon a tartományához valami újat hozzátenni (pl. Albert és Runco 1986; Andreasen 1987; Barron 1969, 1988; Cattel és Drevdahl 1955; Cross, Cattel és Butcher 1967; Csikszentmihalyi és Getzels 1973; Getzels és Csikszentmihalyi 1968, 1976; MacKinnon 1964; Piechowski és Cunningham 1985; Roe 1946, 1952). Ám mostanra meggyőződtem arról, hogy az ilyen unipoláris vonások nem képesek olyan pontosan leírni a kreatív egyéniséget, mint a komplexitás dialektikus elképzelése.
Komplexitás. A komplexitás fogalma központi jelentőséggel bír sok korábbi írásomban, különösen A fejlődés útjaiban ('The Evolving Self, Csikszentmihalyi 1993). A jelen kontextusban hasonló, de sokkal korlátozottabb értelemben használom a fogalmat, minden kimerítő elméleti megfontolás nélkül, amelyet általában szeretek hozzátársítani. Az általa leírt rugalmas, adaptív személyiségstílus részben hasonlít más, pszichológusok által leírt vonásokra, azonban ezek egyikével sem azonos. Block egorugalmasság-fogalmát (Block 1971, 1981), amely magába foglalja az alkalmazkodásra és a leleményességre való hajlamot, tekinthetjük nagyon hasonlónak; ám a nagy énrugalmasságú egyének egydimenziós vonásokban erősek, mint például integritásban, dominanciában és önelfogadásban, ami nem a legjobb módja a kreatív személyek leírásának, akiket időnként hatalmába keríthet a bizonytalanság és az önbizalomhiány.
Korábban a kutatók gyakran tulajdonítottak kreatív embereknek látszólag ellentétes vonásokat, mint például „a tapasztalatokra való nyitottság” és „a kihívások és a komplexitás előnyben részesítése” (pl. Russ 1993, 12). Ezeket a vonásokat azonban egymástól elkülönülő, egymásra merőleges vonásokként képzelték el, nem pedig egy kontinuum mentén megfigyelhető változatokként. Az én komplexitásfogalmamhoz közelebb áll Dennett (1991) tudatelképzelése, valamint Ornstein (1986) „többszörös elme”-fogalma, vagyis az agy arra való hajlama, hogy elkülönült és gyakran ellentmondó idegi szekvenciákat integráljon, gyakran hozva létre ezáltal össze nem illő és ellentmondásos gondolatokat és cselekvéseket egy és ugyanazon személyben. A kreatív egyéniségek talán hajlamosabbak elfogadni és saját befolyásuk alá hajtani az elme e jellegzetességét.
Carl Gustav Jung. Lásd pl. Jung (1969, 1973).
Longitudinális vizsgálatok. Kivételesen tehetséges diákok első longitudinális vizsgálatát Lewis M. Terman végezte a Stanford Egyetemen, aki ezer nagyon magas IQ-jú gyerek viszontagságait követte nyomon egy ma is folyó vizsgálatban. A tanulmány eredményeit lásd például Terman (1925), Oden (1968) és Sears (1980).
Későbbi tanulmányok. Jacob W Getzels és Philip Jackson (1962) hasonlítottak elsőként össze IQ-teszteken magas pontszámot elérő, de kreativitásteszteken nem kiemelkedő gyerekeket olyanokkal, akik magas pontszámot értek el kreativitásteszteken, de az IQ-teszteken nem; a két csoportot igen különbözőnek találták. Például a magas IQ-jú gyerekek konvencionálisabbak voltak, inkább extrinzik motivációkkal, míg a magas kreativitású személyek lázadóbbak voltak, inkább intrinzik motivációkkal. Ahogy várnánk, a tanárok az első típust kedvelték. A témában újabban született munkákat Westby és Dawson (1995) foglalja össze.
Howard Gardner (1993) századunk hét példaértékű kreatív géniuszát tanulmányozta.
A konvergens és divergens gondolkodásmód közötti megkülönböztetést J. P. Guilford vezette be, a kreativitás modern pszichológiai kutatásának úttörője, aki szerint a kreativitás sajátossága a divergens gondolkodás, és aki a kreativitás első, még mindig használatban lévő tesztjeit kidolgozta (Guilford 1950, 1967). A divergens gondolkodás méréséhez később Paul Torrence járult hozzá jelentős mértékben (Torrence 1988); a divergens gondolkodás és a kreativitás összefüggéseinek frissebb összefoglalóiként lásd Baer (1993) és Runco (1993).
Vasari. Az első, művészek életrajzi vázlatait tartalmazó kötetet ez a firenzei történész írta (aki maga is tisztességes művész volt). Munkája egyik erőssége, hogy Vasari (1550) a megörökített reneszánsz művészek többségét személyesen ismerte.
A Newsweek nemrég megjelent száma. A John Reedről szóló cikkről lásd Levinson (1994).
Extroverzió és introverzió. Ez az egyik legrégibb polaritás a személyiségpszichológiában. Eredetileg C. G. Jung vezette be, ma pedig egyike azon öt alapvonásnak, amelyek mentén az egyéniségek közötti eltérések leírhatóak. A legjelentősebb munkát ezen elképzeléssel kapcsolatban a német-brit pszichológus, Hans J. Eysenck (1952, 1973) végezte, az extroverzió és introverzió jelenleg zajló szisztematikus vizsgálataira pedig Costa és McCrae (1978, 1984) volt nagy hatással.
Az egyedüllétet toleráló tinédzserek. Egy újabb összefoglaló arról, hogy mennyire számít a tehetséges tinédzserek fejlődésében, ha bírják a magányt, lásd Csikszentmihalyi, Rathunde és Whalen (1993)
Androgínia. Bőségesen akad bizonyíték arra, hogy a tehetséges és kreatív egyéniségekben kifejeződnek olyan vonások, amelyek általában az ellentétes nemhez kapcsolódnak, és az átlagos személyekhez képest kevésbé erőteljesen jelennek meg a saját nemükre jellemző vonásaik is. Saját munkáim között ilyen eredményekről számolt be Getzels és Csikszentmihalyi (1976) és Csikszentmihalyi, Rathunde és Whalen (1993). Lásd még Spence és Helmreich (1978). Valószínűsíthető, hogy emiatt terjednek el gyakran a kreatív egyéniségek, például Leonardo és Michelangelo homoszexualitásával kapcsolatos híresztelések. Az ilyen attribúció mindig nehézségekbe ütközik, mivel nagymértékben az értelmezésen múlik, és sokszor jelenkori értelmezést adunk olyan viselkedéseknek, amelyeknek a múltban egészen más jelentésük volt. Habár néhány területen, bizonyos szociokulturális környezetben, a kreatív személyeknek lehet hajlamuk a homoszexualitásra, valószínűleg túlzott az a ma elterjedt nézet, miszerint a kettő összefügg.
Pszichopatológia és addikció a művészekben és írókban. Lásd például Andreasen (1987), Claridge (1992), Cropley (1990), Jamison (1989) és Rothenberg (1990) nemrég megjelent írásait. A kreativitás bizonyos formái és a patológia bizonyos formái között ma világosan látható összefüggések ellenére meggyőződésem, hogy inkább véletlen, mint lényeges kapcsolatról van szó. Más szóval, ha gyakori is a drogfüggő zenész és a klinikai depresszióban szenvedő drámaíró, ez inkább tükrözi azokat a történelmi feltételeket, amelyek között dolgozniuk kell, mint magát a munkát. Bizonyos mértékben ugyanezt fejtette ki a pszichoanalitikus Ernst Kris (1952) és John Gedo (1990) is. Biztos, hogy sok nagyszerű művészt láthatóan elkerülte a pszichopatológia: az írók közül például Csehovot, Goethét és Manzonit, a zeneszerzők közül Bachot, Handelt és Vivaldit; a képzőművészek közül pedig Monet-t, Raffaellót és Rodint.
Kreativitás

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 796 9

Pszichológia

MI AZ ÉLET ÉRTELME? HOGYAN LEGYÜNK BOLDOGOK? - Csíkszentmihályi Mihály ezt az örök témát kutatja. Műveiben az emberi élmények pozitív oldalával - az örömmel, a kreativitással, a boldogság áramlásával, illetve a tökéletes élmény elérésének lehetőségeivel - foglalkozik. A szerző követhető, élvezetes stílusban bontja ki, hogy mit ért kreativitás alatt, áttekinti, miként dolgoznak és élnek a kreatív emberek, végül ötleteket kínál a kreatív élethez - mindezt a kreativitást "gyakorló", elismert kortárs tudósok, művészek történeteire építve. Nem egyszerű megoldásokat vagy használhatatlan recepteket ígér, inkább szokatlan gondolatokat.

A kötet részben a világsikert aratott Flow - Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája című kötetben már megismert gondolatokat viszi tovább. A Kreativitást mindazok figyelmébe ajánljuk, akik komoly profi ként vagy műkedvelő boldogságkeresőként érdeklődnek az alkalmazott pszichológia világa iránt.

"A legfontosabb üzenete a könyvnek az, hogyan lehet mindennapi életünket úgy élni, hogy értelmesek, izgalmasak és termékenyek legyenek napjaink."

(Csíkszentmihályi Mihály)

Hivatkozás: https://mersz.hu/csikszentmihalyi-kreativitas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave