A test környezete még a legelvontabb elmékre is hatással van. Senki sincs védve a külvilág érzékeinkre ható benyomásaival szemben. A kreatív egyének látszólag képesek figyelmen kívül hagyni a környezetüket, és boldogan dolgoznak a leglehangolóbb körülmények között is: Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezete alatt állványzatán kicsavarodva, a Curie-k szegényes párizsi laboratóriumukban fagyoskodva, megszámlálhatatlanul sok költő pedig lepusztult albérletében irogatva. A valóságban azonban a kreatív egyének élete keretéül szolgáló téri és idői kontextus gyakran észrevehetetlen következményekkel jár. A megfelelő miliő több szempontból is fontos. Az újdonság létrehozását ugyanúgy befolyásolhatja, mint annak elfogadását; következésképp nem meglepő, hogy a kreatív egyének azokra a helyekre igyekeznek, ahol fontos dolgok történnek, ahol sikeresek lehetnek. Művészek, költők, diákok és tudósok időtlen idők óta azzal a céllal keresnek fel gyönyörű természeti helyeket, hogy ihletet nyerjenek a fenséges csúcsoktól és a háborgó tengertől. A végső elszámoláskor azonban az fogja megkülönböztetni a kreatív egyént a többitől, hogy függetlenül attól, hogy fényűző vagy nyomorúságos feltételek közé kerülnek, környezetük számára képesek olyan személyes mintázatot nyújtani, amely tükrözi gondolataik és cselekvési szokásaik ritmusát. Ebben a maguk kreálta környezetben megfeledkezhetnek a világ minden más dolgáról, és múzsájuk szavának követésére koncentrálhatnak.