A turizmus tömegjelenséggé válásának folyamata nem várt gyorsasággal ment végbe. A spontán és dinamikus fejlődés természetes velejárója volt, hogy mind a társadalomra, mint pedig a környezetre negatív hatást is gyakorolt. Az iparág erőltetett, túlzottan gyors ütemű és nem egyszer felelőtlen fejlesztése azt is eredményezhette, hogy egyes fogadóterületeken a turizmus negatív hatásai meghaladták annak a fogadóterületre gyakorolt pozitív hatásait. A negatív társadalmi hatás ott alakult ki, ahol a helyi lakosság számához képest igen magas volt a turisták aránya, és ahol nem volt elég erős a helyi kultúra összetartó, identitásképző ereje. A szabadosan viselkedő turisták látszólagos vonzó életvitele sok esetben a követendő példát jelentette a helyi közösség fiataljai számára. A negatív folyamat megnyilvánulhat a fogyasztói szokások megváltozásában, a helyi nyelv háttérbe szorulásában, a helyi tradíciók eltűnésében, de akár az elvándorlás iránti vágyat is felerősítheti. A szakirodalom ezt a hatást demonstrációs hatásnak nevezi (Puczkó–Rátz, 2005). A demonstrációs hatás a tömegturizmus és így a tömegturisták által érintett területeken figyelhető meg leginkább. Amennyiben a régióban magas a munkanélküliség, és lehetetlen elérni az áhított életvitelt, a helybeliek és a turisták közötti feszültség fokozódhat, és nőhet a turisták ellen elkövetett kisebb bűncselekmények száma is. A demonstrációs hatás előnyös kimenetele lehet a női és fiatal lakosok megítélésének és érvényesülésének javulása, valamint a helybeliek magasabb iskolázottsági szint elérésére, idegen nyelvek elsajátítására és gyakorlására irányuló törekvése a turisták pozitív példájának hatására. A turizmus – kiváltképp a tömegturizmus – további negatív és sajnos gyakori társadalmi hatása a különböző deviáns jelenségek élénkülése, mint az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, a szervezett és egyéni bűnözés, a szerencsejátékok vagy a prostitúció.