Úgy tűnik, hogy a magyar társadalomtudományt, filozófiát és politológiát eddig elkerülte a reziliencia alapú gondolkodás kurrens hulláma, talán csak Békés Vera 2002-es tanulmánya említhető kivételként, amelyben a szerző máris „napjaink járványszerűen terjedő slágerkategóriájának” tartja a reziliencia fogalmát, és azt elsősorban az ökológia, valamint fejlődés- és neveléspszichológia és családterápia területén vizsgálja. Megállapítása szerint „az elmúlt évtizedben egyre több, egymástól első látásra távoli tudományban érzékelhető egy olyan (paradigma)váltás, amit legrövidebben ökológiai fordulatnak lehet nevezni. Ez az episztemológus érdeklődésére feltétlenül számot tartó folyamat – amely egyaránt jelent radikális tárgybeli és módszertani szemléletváltást – különösen várható következményeiben jelentős” (Békés, 2002: 27). Tamás és Bulla (2011) tanulmánykötete tekinthető az első, több tudományterületet és megközelítést reprezentáló átfogó magyar nyelvű publikációnak, amely ugyan címében és szerkesztési elveiben a sérülékenység fogalma köré szervezi a kötet tanulmányait, de nemcsak alcímében – A reziliencia esélyei –, hanem elemzéseiben is képviseli a rezilienciaalapú gondolkodás számos elemét. Ugyanakkor érthető egyes szerzők ódzkodása a fogalom használatától, hiszen más terminusokkal korábban is leírtak és elemeztek rezilienciaszerű jelenségeket. Majtényi például több írásában is használja a német irodalomból és filozófiából ismert Eigensinn („ön-fejűség”) fogalmat annak érzékeltetésére, hogy az egyének a diktatúrában hogyan határolták el saját életüket a külvilág történéseitől (Majtényi, 2003). Biztató fejlemény, hogy más területeken is van példa magyar kutatók és kutatóhelyek bekapcsolódására a nemzetközi rezilienciakutatásokba: a 2015 tavaszi kőszegi Nemzetközi Nyári Egyetemen a Resilience in non-metropolitan European Regions. Do we need a European Green Paper to overcome „Agglomeritis”? című workshop a rezilienciaalapú gondolkodás urbanisztikai vonulatába illeszkedik, és egyúttal példát mutat a kutatások eredményeinek döntéshozatali szintre történő gyors visszacsatolására is. Fejérdy és Z. Karvalics (2015) közös tanulmánya „az Európát sújtó Agglomeritisz” terjedésével szemben a kis- és közepes városok lakosságmegtartó erejének és kulturális rezilienciájának növelésére mutat be beavatkozás-típusokat és fogalmaz meg javaslatokat. A hazai társadalomtudományi és filozófiai folyóiratok olvasói ritkán találkoznak még napjainkban a reziliencia fogalmával. Az internethasználó érdeklődőknek már több esélyük van hazai és nemzetközi weboldalak látogatására ebben a témakörben.