A hazai turizmuskutatás nem eléggé vizsgált területe az akadálymentes turizmus. Csak az elmúlt néhány évben figyelhető meg ebben változás azáltal, hogy néhány kutató érdeklődési körébe került a téma vizsgálata. Jelen fejezetben egy kérdőíves vizsgálat eredményére építve mutatjuk be a fogyatékossággal élők utazási keresletének néhány fontos vonását. A tanulmányban leginkább annak vizsgálatára kerül sor, hogy a fogyatékossággal élők keresletében melyek a legnépszerűbb turisztikai termékek, és hogy a fogyatékossággal élők számára fontosabb-e az alternatív turizmus kínálata, mint a tömegturizmusé. A kutatói hipotézisünk az, hogy a fogyatékossággal élők sok esetben kényszerből (az akadályoztatásuk okán) inkább kerülik a zsúfolt tömegturisztikai desztinációkat, és a lassúbb, megfontoltabb, körültekintőbben előkészített utazásokat kedvelik. A gyors, dinamikus, tömeges stb. szolgáltatás kínálattal szemben preferálják a lassú, átgondolt, nem zsúfolt stb. lehetőségeket. Ennek látszólag ellentmond az, hogy a célcsoport tagjai utazásaik során elvetik a szegregációs megoldásokat, és az integrációval szemben is egyértelműen az inklúziót igénylik, azaz nem vágynak fogyatékossággal élők számára készített speciális turisztikai kínálatra, hanem ugyanazokat az attrakciókat és szolgáltatásokat szeretnék elérni, mint a nagy többség. Sajnos azonban, ha a napi gyakorlatból indulunk ki, megállapítható, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés még messze nem biztosított mindenki számára. Ezért a fogyatékosággal élők sokszor kényszerből válnak az alternatív turizmus fogyasztóivá. Az akadálymentes turizmus kérdésköre az európai lakosság több mint 10%-át érinti, tehát a kérdés társadalmi és szociális jelentőségén túlmenően piaci szempontból sem elhanyagolható létszámról van szó. Az érintettek elvárásainak és speciális fogyasztói szokásainak megismerése feltétlenül szükséges a megfelelő kínálat kialakításához, illetve a szolgáltatások egyenlő esélyű elérésének a biztosításához. A fejlett országokban a turisztikai kínálat szervezése során is egyre nagyobb figyelmet kap az akadálymentesítés, részben humanitásból, részben felismerve az ebben rejlő jelentős üzleti lehetőséget. Legáltalánosabban megfogalmazva, az akadálymentes turizmus a mindenki számára egyenlő módon elérhető turizmust jelenti, beleértve a fogyatékossággal élőket, az átmenetileg mozgáskorlátozottakat, az időseket, a kisgyerekeseket és a többgenerációs családokat. Ennek megfelelően az egyenlő esélyű hozzáférés vizsgálatának fő területei megegyeznek a turizmus kínálati oldalának fő területeivel, úgymint: szálláshely-szolgáltatás; vendéglátás; turisztikai attrakciók; közlekedés; kommunikáció. Az akadálymentes turizmus célcsoportjának már maga a lehatárolása is problémába ütközik. A közvélemény sokszor nem is sorolja az érintettek közé azokat, akik élethelyzetüknél fogva rövidebb vagy hosszabb ideig tartoznak a célcsoport tagok közé: például kismamák, műtét utáni felépülés alatt lévő időszakosan mozgáskorlátozottak, illetve az idős korosztály. Márpedig utóbbiak aránya az összlakosságon belül folyamatosan nő, és számukra az akadálymentesítés számos formája elemi szükségletként jelenik meg. Szélesebben értelmezve és kissé filozofikusan közelítve a témakörhöz azt is mondhatjuk, hogy az akadálymentesítés a folyamatosan kényelemre törekvő emberi lét szakadatlan törekvése (Farkas–Petykó, 2019; 2020), és ebben a közelítés módban messze nemcsak a fogyatékossággal élőket érintő kérdés. Nagyon sokan élnek tehát közöttünk valamilyen tartós vagy átmeneti fogyatékossággal, ami akadályokat jelenthet a számukra az életük során, és korlátokat jelenthet az utazásaik megvalósításában. Valójában „az akadálymentes turizmus nem más, mint egy folyamatos törekvés, mely arra irányul, hogy minden úti cél, idegenforgalmi termék és szolgáltatás elérhető legyen minden ember számára, függetlenül bármely fizikai korláttól, fogyatékosságtól vagy kortól, és attól, hogy magán- vagy köztulajdonban lévő turisztikai helyszínekről van-e szó” (AKADÁLYMENTES TURIZMUS). A deklarációk szintjén az akadálymentesítés már nem kérdéses, a valóság azonban más képet mutat. Ezt támasztja alá a Peer Act nemzetközi projekt keretében 2019-ben lefolytatott kutatás eredménye is. Amikor a fogyatékkal élők és a turizmus kapcsolatát szeretnénk feltérképezni, mindig szem előtt kell tartani, hogy a különböző fogyatékossággal élő vendégeknek eltérő speciális igényei vannak. Számukra azonban az akadálymentesítés létfontosságú, hiszen sok esetben sajátos igényeik figyelmen kívül hagyása ellehetetlenítheti a turizmusban való aktív részvételt. Hazánkban a fogyatékos emberek turisztikai lehetőségei, így szokásai és igényei egyes elemeikben lényeges különbségeket mutatnak az általános lakossági mintán mért jellemzőkhöz képest.