Az alternatív turizmussal kapcsolatos szakirodalom a fentiekben már bemutatásra került. Ezért a következőkben az akadálymentes turizmus kérdéskörére koncentrálunk. A fogyatékosság fogalmának meghatározásakor nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen sokféle formája van. „Nemcsak a mozgásukban korlátozott személyeket, a látás- és hallássérülteket, értelmi fogyatékosságban szenvedőket sorolhatjuk ide, de azokat is, akik egyéb, életminőségükre hosszú távon kiható betegségekben szenvednek, pl. allergiával küzdenek” (Zsarnóczky, 2018: 39). A WHO becslései alapján a Föld minden 6. lakója küzd valamilyen fogyatékossággal, arányuk pedig folyamatosan nő (WHO, 2011). A 2006-ban az Egyesült Nemzetek által elfogadott és Magyarországon is kihirdetett Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény kötelezi a részes államokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését a sport-, üdülési és turisztikai helyszínekhez és szolgáltatásokhoz (2007. évi XCII. tv.). Bennünket is érinthet bármikor ez a kérdés, gondoljunk csak az életkorunk előrehaladtára (de egy baleset is bármikor tehet valakit tartósan fogyatékossá). Éppen ezért napjainkban már különös súlyt ad a problémának az elöregedő társadalmak képe. A különleges igények idősebb korban mindenkinél előfordulnak, de emellett számos olyan egyéb élethelyzet lehetséges, ami a speciális igényeket megalapozhatja: pl. baleset utáni rehabilitációban részesülők, kisgyermekes családok (Darcy–Dickson, 2009). Az ENSZ turisztikai világszervezete, a UNWTO elkötelezetten támogatja az akadálymentes turizmust. Ennek jegyében 2016-ban a turizmus világnapját is ennek a témának szentelte. (UNWTO, 2016). Az emberiség története során számos erőfeszítést tett az akadálymentesítés terén, széles körben felismert társadalmi üggyé azonban csak a 20. század második felében vált. Ma már többnyire elfogadott, hogy mindenki számára biztosítani kell azt, hogy valamely fogyatékossága ellenére is ugyanúgy része lehessen az utazás adta örömökben, mint bárki másnak, „hiszen az élet teljességének élvezete mindenkit megillető jog” (Végh, 2005: 31). Az Európai Parlament az európai turizmus előmozdításának új kihívásairól és elképzeléseiről szóló 2015. október 29-i állásfoglalása hangsúlyozza: a fenntartható, felelős és akadálymentes turizmus fejlesztésének jelentőségét; a „turizmus mindenkinekˮ elvét; hogy a turizmus teljes mértékű akadálymentesítése és megfizethetősége az ágazat fenntarthatóságának kulcseleme. Hazánkban a KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint 595 187 fogyatékossággal élő személy élt (Ernszt et al., 2019). Véleményünk szerint az akadálymentes turizmus szempontjából érintett népességszám ennél jóval nagyobb lehet, mivel vélelmezhető, hogy egy jó egészségi állapotnak örvendő idős ember nem sorolja magát a fogyatékossággal élők közé, ugyanakkor a turisztikai szolgáltatások igénybevétele során már igényt tart az akadálymentesített lehetőségekre. A turizmus társadalmi jelenséggé válása következtében az életminőség alakításának is fontos tényezőjévé vált (Gonda et al., 2019). Napjainkban szerencsére elfogadottá vált, hogy a fogyatékossággal élők számára az utazásokat megkönnyíteni, az ehhez szükséges fizikai feltételeket biztosítani nemcsak emberiességi, etikai, erkölcsi és egyben jogi kötelességünk, hanem a fogyatékossággal élő személyek turizmusa gazdasági szempontból is fontos kérdés. Jelenleg ez egy kihasználatlan rést jelent a turizmus piacán, bár az elmúlt időszakban számos pozitív ellenpélda is látható (Buhalis et al., 2012). Erre a kihasználatlan piaci szegmensre azonban nem egy homogén csoportként kell tekinteni, hiszen a fogyatékosságuk fajtájától és mértékétől függően más és más különleges igényeket támasztanak a szolgáltatással szemben. Vannak olyan akadályok, amelyek valamennyi utazót érinthetnek, és olyanok is, amelyek csak egyes szűkebb szegmensek számára jelentenek leküzdhetetlen problémát (Shaw–Coles, 2004). A különböző fogyatékosságok megléte eltérő és speciális igényeket eredményez, melyekre speciális ötletekkel, megoldásokkal lehet reflektálni. A vakok és nagyothallók (siketek) igényeit és az ő igényekre tervezett akadálymentesítéssel kapcsolatos kreatív megoldásokat mutatja be Zajadacz (Zajadacz, 2015; Zajadacz–Lubarska, 2020). Az egyes turisztikai desztinációk más szinten állnak az akadálymentesség megvalósításában. Vannak olyan úti célok, amelyek különleges ajánlatokat dolgoznak ki a fogyatékossággal élők számára, mások egyenesen megkülönböztető jegyként tüntetik fel az akadálymentességet – felismerve az ebben rejlő piaci lehetőséget (Lőrincz et al., 2019). A nemzetközi turisztikai forgalom meghatározó európai országai érezhető módon nagy hangsúlyt fektetnek erre a kérdésre. Így kiemelést érdemelnek Spanyolország (Vila–Darcy–González, 2015) és Olaszország (Agovino et al., 2017) turisztikai akadálymentesítés terén tett törekvései. A volt szocialista országok közül Lengyelországban fordítanak nagy figyelmet a téma kutatására (Zajadacz, 2014; 2019), és egyértelműen látszik az is, hogy a magyarországi kutatók körében is növekszik az érdeklődés az akadálymentes turizmus kutatása iránt (Gonda–Raffay, 2020a; Angler, 2021; Máté, 2021). Az akadálymentes turizmus megvalósítása nem egyenlő a fizikai akadálymentesítéssel, az akadálymentes desztináció által adott élmény ennél sokkal többet jelent: a függetlenség, egyenlőség és emberi méltóság elveinek megvalósítását a turisztikai élmény során is. A hely szellemiségének megtapasztalása, az adott földrajzi tér felfedezése fogyatékkal élők számára is ugyanolyan fontos, mint bárki másnak. Éppen ezért a téma vizsgálata során annak földrajzi vonatkozásaira is ki kell térni. Általánosan elfogadott az, hogy az utazás, nyaralás élménye erősíti a szubjektív boldogságérzetet (Csapó et al., 2018; Gonda et al., 2019) Különösen igaz ez a megállapítás a fogyatékossággal élőknél, akik számára a turizmus sokszor a megpróbáltatásokkal teli mindennapokból való kiszakadás lehetőségét hordozza. Az utazás sok esetben ünnep a számukra, és az élmények segítik őket a kapcsolatteremtésben, a társadalomba való könnyebb beilleszkedésben is (Gonda–Raffay, 2020; Gálné Kucsák, 2008). Több empirikus kutatás bizonyította Magyarországon, hogy a fogyatékkal élőknek jelentős problémáik merülnek fel az utazásaik során, és fogyatékosságuk akadályozza őket utazási terveik megvalósításában. Ezért választják sokan a „nemutazás” lehetőségét (Csapó–Gonda, 2019; Csapó et al., 2019). A szállások akadálymentesítésével, illetve a fogyatékossággal élők szállás választási motivációjával nagyon kevés hazai publikáció foglalkozik. A mozgáskorlátozottak mintegy felét akadályozta fogyatékosságuk valamilyen turisztikai program megvalósításában, a látássérültek esetében ez az arány 75% (Motiváció Alapítvány És A Revita Alapítvány Kutatóműhelye, 2009). A fogyatékkal élő vendégek magas színvonalon történő kiszolgálása empátiát, odafigyelést követel meg a turisztikai iparág résztvevőitől.