A kutatás egyrészt arra a kérdésre kereste a választ, hogy a dinamikus mérés során alkalmazott intervenció hogyan módosítja a válaszadás helyességét a statikus mérés eredményével szemben. Másfelől arra szerettünk volna választ kapni, hogy az olvasás- és írástanulás hatására fejlődő fonématudatosság mennyire hat a törlés kognitív műveletére dinamikus mérőeszközzel mérve. Első hipotézisünk, miszerint a dinamikus mérés során adott intervenció segít maximalizálni a gyermekek fejlődésben lévő fonológiai tudatosságát, beigazolódott, hiszen a bemeneti dinamikus mérés eredménye szignifikánsan eltért a statikusan mért eredményektől. Az intervenció szerepére a segítségadás típusainak elemzésével tudunk következtetni. Szembetűnő, hogy bemeneti méréskor a helyes válaszok 17 százaléka, kontrollmérésnél pedig 15 százaléka esetében a gyermekeknek szükségük volt a feladat megismétlésére, arra, hogy az auditív információt kihangsúlyozott, fókuszált formában hallják. Ez az adat összecseng Jordanidisz és munkatársai nagycsoportos óvodások körében végzett kutatásának eredményével, amelynél az első segítségadásra adott helyes válaszok aránya 18 százalék volt (Jordanidisz et al., 2021). Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy az 5–7 éves korosztály számára sok esetben nem elég egyszer elmondani a feladatot és az információt. A gyermekeknek ebben a korban még fontos az ismétlés és a lényegi információ kiemelése ahhoz, hogy az auditív csatornán feldolgozzák a verbális információt, és adekvát választ adjanak. A kor előrehaladtával csak lassú fejlődés tapasztalható ezen a téren.