A nem klinikai mintával dolgozó epidemiológiai vizsgálatok érthető módon általában alacsonyabb komorbiditásértékeket jeleznek, mint a klinikai mintát vizsgáló kutatások. Az eddigi legnagyobb, a terület feltárására irányuló amerikai normál populációs vizsgálatban (NIMH Epidemiological Catchment Area Program; ECA), 20 291 főt vizsgálva azt találták, hogy a valaha drogokat (alkohol nem beleértendő) kipróbálók (a teljes minta 6,1%-a) több mint fele (53%) rendelkezett valamilyen egyéb pszichiátriai rendellenességgel is, szemben a teljes populáció adatai alapján várható 22%-kal, ami 4,5-es esélyhányadost (odds ratio) jelentett (Regier és mtsai, 1990). Bár a legmagasabb előfordulást a szorongásos zavarok mutatták a pszichoaktívszer-használók között (28,3%), ugyanakkor a normál populációs magas értékek miatt e zavar esetében mutatkozott a legkisebb, a szerhasználatnak tulajdonítható hatás. A pszichoaktívszer-használatnak tulajdonítható legnagyobb kockázatnövekedés (13,4-es esélyhányados) az antiszociális személyiségzavar esetében mutatkozott. Az előfordulás gyakorisága ezen zavar esetében 17,8% a valaha drogot használók között. Ugyanakkor az affektív zavarok (elsősorban a depresszió)1 és a szkizofrénia esetében is jelentősnek tűnt a szerhasználat kockázatnövelő hatása. Az egyes szereket tekintve a legmagasabb mentális és/vagy személyiségzavar-előfordulást a kokainhasználók (76%) és a barbituráthasználók (75%) körében tapasztalták, de 60% fölötti értéket találtak a hallucinogéneket használók (69%), az opiáthasználók (65%) és az amfetamint valaha fogyasztók (63%) között is. A legalacsonyabb, bár abszolút értékében magas érték a kannabiszhasználat vonatkozásában mutatkozott (50%) (Regier és mtsai, 1990).