Madanes, Dukes és Harbin (1980) fekete férfi heroinfüggők (18 fő) családjának hierarchikus viszonyait hasonlította össze szkizofrének és normál kontrollszemélyek családjának jellemzőivel. Eredményeik szerint a heroinfüggők családjában jellemző a hierarchikus viszonyok megbomlása, ami egyrészt a két szülő közötti alá-fölé rendeltség megjelenésében, másrészt a drogfüggő fiatalnak a szülői generációval egyező vagy fölérendelt hierarchikus elhelyezkedésében tükröződik. Bizonyos értelemben tehát a szülő-gyerek reláció megfordulásáról van szó, azzal a kitétellel, hogy nem a drogfüggő törekvése jelenik meg ebben a szerepcserében, hanem az egyik szülő igyekszik vezető szerephez jutni azáltal, hogy a másikat alárendelt pozícióba hozza. Jellemző a heroinisták családjára továbbá a generációk közötti szövetségek kialakulása; ezek a két generáció között megjelenő kötődések és szövetségek nagyobb számban vannak jelen, mint a generáción belüli kapcsolódások. A generációk közötti szövetségek ugyanakkor egyforma valószínűséggel jelennek meg a drogfüggő és a szülő, illetve a drogfüggő testvére és a szülő között, ami arra utal, hogy a nem droghasználó testvérek is hasonlóan érintettek ezekben a generáción átívelő kapcsolódásokban, mint a drogfüggő testvéreik. Bár az eredmények általánosíthatóságát korlátozza, hogy kizárólag fekete férfi heroinfüggők szerepeltek a mintában, meg kell jegyeznünk, hogy az eredmények jól illeszkednek mindazokhoz a jellemzőkhöz, amelyeket a fentiekben áttekintettünk (lásd még Ripple és Luthar, 1996).