Stimulánshasználók vonatkozásában a család képe sokkal kevésbé körülrajzolható, mint az opiátfüggők tekintetében. Feltehetőleg nemcsak a rendelkezésre álló kutatási eredmények szerényebb mennyisége, hanem e csoport heterogén volta is felelős ezért (Demetrovics, 2001b; Gerevich, Bácskai és Rózsa, 2001). Felmerül továbbá az is, hogy a pszichostimulánsok használatának hátterében, az opiátokhoz képest, lényegesen nagyobb szerepet játszanak a kulturális tényezők. A rendelkezésre álló adatok mindazonáltal többnyire hidegebb, elutasítóbb (Stanton, 1979) és ugyanakkor kevésbé kontrolláló, engedékenyebb szülői-nevelői légkört feltételeznek, mint az opiátfüggők esetében. Ezzel összefüggésben a szülői minták hiánya, az énideálok kialakulatlansága, a gyenge felettesén-funkciók jelenléte feltételezhető (Wurmser, 1995). Az elutasító, hideg szülői környezettel összefüggésben az intim kapcsolati élet sérülése, az érzelmi üresség, a kapcsolatkészség hiánya hangsúlyozandó (Demetrovics, 2000a). A kiüresedettebb érzelmi állapot, az érzelmi élet alacsonyabb indulati töltete, a magas szenzoros élménykeresés a feltételezett magasabb szintű ingerszűréssel hozható kapcsolatba (Wurmser, 1995; Hoyer és Tremkó, 2000; Demetrovics, 2000a); igaz e tekintetben ellentétes adatok is napvilágot láttak (Kern és mtsai, 1986). A legvalószínűbbnek mindazonáltal az tűnik – egyedül Kern és munkatársai (1986) kis mintán végzett vizsgálata szól ez ellen –, hogy az elutasító, érzelemszegény családi légkör az érzelmi élet „elsivárosodásával”, az indulatok, az agresszió elfojtásával jár együtt. Az érzelmek megélése, a kötődés, az elköteleződés félelemmel teli lesz a fiatal számára, ez tükröződik az alkalmi, droghasználathoz kötött intim-szexuális életben. A stimuláns szerek használata a más módon nem megélhető érzelmek és indulatok átélését teszi lehetővé, legyen szó akár intimitásról, akár agresszióról; s ez lesz a kémiaiszer-használat alapvető funkciója a stimuláns szerek esetében. Szintén az elutasító szülői légkörrel hozható összefüggésbe az önértékelés problémája, ahol ismételten a stimuláns szerek kompenzatorikus hatására utalhatunk.