A projektmódszer a pedagógusok számára egy olyan alternatív tanulási módszert jelent, amely során a tanulók közösen, belső motiváltság által, pedagógusi facilitálás mellett, egy gyakorlati problémára fókuszálva, közös cél érdekében együtt dolgoznak. Kilpatrick szerint projekt minden olyan céltudatos tevékenység, melyben a cél mint hajtóerő meghatározza a cselekvés irányát, vezeti a tapasztalatszerzés folyamatát és megadja a belső motivációt. (Kilpatick, 1921) A projekt célja egy olyan újító szándékú – az iskolai tantárgyakon átívelő és a megszerzett tudást integráló – tevékenység, amely hosszú távú változás(oka)t generál a résztvevők személyiségében. A projektmunkának azonban megvannak a maga korlátai is. Az iskolai projektek szintjén számolni kell a motiváció „elhasználódásával”, a kezdeti lelkesedés eltűnésével, a tanórai beépíthetőségének és értékelésének nehézségeivel egyaránt. (Tomcsányi–Csáky-Pallavicini, 2002a) A projektmódszer alkalmazásának betervezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a résztvevők a projekt elején még nem rendelkeznek a fejlesztendő kompetenciákkal, így e képességeikre még nem lehet támaszkodni, a rendszer és a cél csak közösen alakítható ki, nem lehet az egyén szintjén „újraértelmezni”! Szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a projektmunka nem helyettesítheti a tantárgyi oktatást, hiszen ez az elméleti irányultságú tanulás kiegészítésére alkalmas módszer.