Az otthoni környezet minősége közismerten fontos a gyermek kognitív, illetve nem kognitív fejlődése szempontjából. A minőség alatt itt most nemcsak a fizikai környezet jellegzetességeit (pl. könyvek, játékok száma) értjük, hanem mindazokat a magatartásformákat, melyek a szülő-gyermek interakcióin keresztül elősegítik a gyermek fejlődését. A tanulást támogató otthoni környezet ösztönözhető és fejleszthető, s az epsteini modell alapján ez az egyik leghatékonyabb, legnagyobb sikerélményt ígérő – a szülők elkötelezettségét növelő – bevonódási forma. Az 1. táblázat megjeleníti, hogy ebben az esetben minden család bevonható – függetlenül a szociokulturális helyzetétől. Az angolszász intézményi tapasztalatok szerint az óvodák sokféle módon tudják támogatni az otthoni környezet fejlődét. Információkkal, ötletekkel (pl. fejlesztőjátékok, eszközök ajánlása, hangos olvasás, mesélés előnyeinek hangsúlyozása a szülőknek), vagy bizonyos esetekben szakanyagok és fejlesztőeszközök átadásával, kölcsönzésével. Az óvodák ösztönözhetik a szülőket, hogy olyan tanulási szituációkat alakítsanak ki otthon – informálisan és expliciten –, amelyek fejlesztik gyermekük képességeit (pl. bevásárlólista elkészítése, pénztárnál számolás stb.).1 (Arrabal, 2013)