Az oktatás sok területen, különböző formákban valósul meg az emberi élet során. Próbáljunk meg olyan alapelveket lefektetni, amelyek minden képzésnél lényegesek, tantárgy- és életkorfüggetlenek. Minden ember életében lehetnek olyan pillanatok, válságok, amikor nem tudja, hogyan tovább. Ez az oktatás folyamatában is többször megjelenik. A gondolkozás nem igazán hoz megoldást, az érzések ide-oda hullámoznak, az akarat lebénulhat, bizonytalanná, tanácstalanná válhat. Ez az a pillanat, amikor az ember belsőleg aktívvá válhat, amikor elkezdi a külső-belső történések okait és céljait keresni. Sokszor megrendül a biztonság és a bizalom, minden, ami eddig magától értetődő volt és értéket képviselt, összeomlik. Pl. egy oktató úgy érzi, hogy valami mást kell tenni. Kétség, félelem ébred az emberben. Biztonságot csak saját magunkban találhatunk, amennyiben sikerül elegendő belső erőfeszítést hoznunk érte. A félelmekkel való megküzdésnek tétje van. Akinek sikerül, az tovább tud haladni a saját útján, egy másik szintre lép a fejlődésben. Vagy valahol megáll, esetleg a félelmeivel szemben valami addíció irányába menekül. Ekkortól már nem kizárólag a pedagógia területe jelenhet meg, hanem egyéb ellátórendszereké. Most maradjuk a pedagógia területén.