Mielőtt rátérnék az oklevél bemutatására és a névanyag elemzésére, szükséges röviden a fent már többször említett helynév-rekonstrukció elveit ismertetni, az alkalmazhatósága korlátaival együtt. A hagyományos etimológia módszertanával szemben ugyanis ennek a többdimenziós vizsgálatnak – melynek az etimon meghatározása csak az egyik eleme – számos olyan előnye van, mely különösen fontos a nyelvi és etnikai rekonstrukció szempontjából (az eljárás részletes leírását l. Hoffmann et al., 2018; Tóth, 2019). 1. A nevet a forrásának a közegében (az adatot tartalmazó oklevélben) kell szemügyre venni. Ehhez hozzátartozik magának az oklevélnek, az oklevél helyesírási sajátosságainak, a név latin szövegkörnyezetének a vizsgálata, melyek mind befolyásolhatják a név interpretálását. 2. Minden helynévadatot az adott helyre vonatkozó, időben egymást követő adatsorozat részeként is vizsgálnunk kell. A teljes adatsort akkor tudjuk összeállítani, ha a helyet tudjuk pontosan azonosítani, tehát a lokalizálás is fontos része az elemzésnek. Ebben a folyamatban az élőnyelvi adatok is tanulságokkal szolgálhatnak. A névváltozatok ismerete és kronológiája azért lehet hasznos, mert következtethetünk belőlük a névhasználókra, az esetleges nyelvi adaptációra. 3. A név összes Kárpát-medencei előfordulását érdemes összegyűjteni, térképre vetíteni, majd megvizsgálni, hogy a név hol, mikor és milyen alakban fordult elő. A vizsgált név területi és kronológiai jellemzői információkkal szolgálhatnak a névadást és a névhasználatot illetően is. 4. A helynév-rekonstrukciós eljárás az egyes helynevekre mint a rendszer elemeire fordít figyelmet, ezért a nevet nemcsak a vele etimológiailag összefüggő nevek között kell megvizsgálni, hanem a szemantikai kategóriájának, a névtípusának az elemeként is. 5. Végül fel kell tárni a denotátum valóságviszonyait (azaz a hely természeti-földrajzi-társadalmi hátterét) és a névkörnyezetet (tehát azt, hogy a hely körül említett más helyek nevei például milyen nyelvű névadókról és névhasználókról árulkodnak).