Különböző kultúrák más-más kritériumokat ajánlanak a szépség meghatározására, gondoljunk különböző kultúrák nagyon eltérő arcdíszítési szokásaira. Vannak azonban olyan testi tulajdonságok, amelyek mentén mégis hasonló preferenciák találhatók kultúrák összehasonlítása során is. Egy vizsgálatban például csupán pár hónappal korábban az Egyesült Államokba bevándorolt afrikai, ázsiai és dél-amerikai gyökerekkel rendelkező férfiakat választottak kísérleti személyeknek (Bereczkei, 2010). Az volt a feladatuk, hogy ítéljék meg fényképen látható női arcképek vonzerejét, s ezek között voltak a saját és más etnikumba tartozó személyek képei is. A vizsgálat eredménye szerint az egyes csoportok szépségre adott pontszámai nagyon hasonlítottak egymásra. Valamennyi csoportban magasra értékelték a nagy szemeket, a szemek közötti nagyobb távolságot, a kis méretű orrot, a kis állat stb., a tág pupilla, a telt alsó ajak, a szélesebb mosoly és a tömött hajzat tekintetében. Hogy a kép még érdekesebb legyen: ugyanezeket a preferenciákat találták akkor is, amikor kínai kísérletvezetőkön keresztül kérdeztek Tajvanon élő férfiakat. Ez igazolható is, ha lemérik az egyes arctájak relatív nagyságát, az arcrészek egymáshoz viszonyított arányait (a száj szélességét az arc szélességéhez képest vagy az orr hosszúságát az arc hosszúságához képest stb.). Az ilyen módon készült mérésekből az derül ki, hogy a középkori és újkori festményeken látható szép női arcok legfontosabb arányai és az arcvonások viszonylagos méretei alig különböznek azoktól, amelyek a ma szépnek tartott nőkre jellemzőek: az arcukhoz képest kicsi az álluk, nagy a szemük és telt az ajkuk (Meskó & Bereczkei 2004).