Az arc szimmetriája a vonzerő további, az előbb tárgyalt átlagos arc berendezkedéstől független (!) forrása. Mielőtt tovább mennénk, tegyünk kis kitérőt Brunswik és Reiter (1937), illetve Brunswik (1955) vizsgálatánál, melyek az arc arányainak a karakterre vonatkozó összefüggéseire irányultak. Mint ismeretes, a magyar származású Brunswik Egon az európai Gestalt-hagyományokon alapuló ismereteivel érkezett az akkor még inkább behaviorista szemléletű Amerikába, ahol aztán a valószínűségi funkcionalizmus atyjává vált. Szemléletének alapelvei a komplexitás és az evolúciós szemlélet volt: ahhoz, hogy bármely élő észlelőrendszert a maga teljességében megértsünk, mindig szem előtt kell tartani a mögöttük álló több millió éves evolúciós fejlődést. Brunswik és Reiter (1937) kísérletükben egyszerű, sematikus arcokat készítettek: ovális kontúr, egyenes száj- és orrvonal, a szemek pedig ellipszis alakúak voltak (6. ábra). Ezt követően szisztematikusan változtatták az alábbiakat: az orr hossza, homlokmagasság (a szemek horizontális pozíciója), a szájak magassága, a szemek távolsága. (A teljes sorozat vizsgálatakor néhány kombináció túl valószerűtlennek vagy groteszknek találtak, ezért ezeket kihagyták). A végső változatban a sorozat 189 sematikus arcból állt. Ezután lejegyezték a kísérleti személyek arcleírásait, és ezt vették alapul a végső leíróskálák megalkotásához: vidám-szomorú, fiatal-öreg, jó-rossz, valóságos-valószerűtlen, csúnya-szép, intelligens-primitív, energikus-erőtlen. Utólag a sorozatot 7 fokú skálán értékeltették. Végül az arányszámokat a 0-pontba transzformálták, 0–100 pontok közé. (a 0 a legkevésbé kedvelt, 100 a legkedveltebb). Kísérleteikben a szemek távolsága, a homlok magassága, a száj magassága, az orrforma (szélesség/hosszúság változói) és a hangulati állapot, életkor, jó-rossz karakter, szépség, intelligencia változók között találtak együttjárásokat. A pszichológiai tulajdonságok (vonások) között együttjárás vagy csoportosíthatóság lehetséges: a) látszólagos hangulat és kor, b) karakter, valószerűség és szépség, c) intelligencia és energikusság között. A száj magasságának változtatása a legextrémebb választ eredményezte: minél magasabban van a száj, annál vidámabb és fiatalabb az arc a kísérleti személyek ítélete szerint (és fordítva), viszont az alacsony száj intelligenciát tükröz. Az alábbi képen látható egy kisebb részlet a teljes verzióból. Vegyük észre, hogy minden arc kivétel nélkül szimmetrikus (6. ábra). A kísérlet jelen témánk szempontjából fontos tanulsága volt, hogy azok az első benyomások, melyeket nap mint nap másokról alkotunk, igen egyszerű mintázatok alapján keletkeznek. Tapasztalataik szerint kis módosítások ezekben a mintázatokban megváltoztatták az általuk indukált benyomásokat is, az arc valóban szomorúbbnak, fenyegetőbbnek tűnik. Ez azt mutatja, hogy viszonylag kevés információ szükséges az arcszerűség benyomásának elérésére. Később Gordon és munkatársai (1989) megismételték a Brunswik–Reiter-képek vizsgálatát angol, afrikai és kínai gyermekekkel, és igen hasonló válaszokat kaptak, vagyis az adott sztereotip válaszok univerzálisak.