A reziliencia a szociális vagy fizikai környezet fejlődési hátrányokat eredményező, súlyosan megterhelő eseményeivel szembeni ellenálló-képesség vagy tűrőképesség. A reziliens személy fizikai nélkülözések, szociális hátrányok, fejlődési akadályok jelenléte ellenére képes megőrizni a szelf koherenciáját, és a személyes fejlődése és egészségi állapota biztosítása érdekében olyan személyes vagy elvont gondolkodási modelleket, problémamegoldási stratégiákat keres, amelyek akár a teljes élettartamon keresztül is biztosítják számára az egészséges életvezetést és a megfelelő szociális kapcsolatok kialakítását (Connor et al., 2003; Luthar, 2006). A reziliencia személyiségvonás, és egy helyzetre vonatkozó reakciótípus is egyben. Az akut és a krónikus nehézségek elviselésében és megoldásában egyaránt megnyilvánul. Hosszú távú stratégiaként befolyásolja a krízisek vagy traumák fenyegető veszélyeihez való hozzáállást és a veszélypercepciót (Bandi et al., 2019). A reziliencia egy pszichológiai képességegyüttes, ugyanakkor szoros kapcsolatban van a személy stresszek esetén megjelenő fiziológiai reakcióinak sajátosságaival, a nehézségekkel szembeni fiziológiai alkalmazkodással, az allosztatikus funkciókkal is. A fizikai és pszichológiai tűrőképesség egységes rendszert alkot. Genetikai (Feder et al, 2009; Elek et al., 2020), fiziológiai (Cicchetti & Blender, 2006; Lü et al., 2016), szomatikus megbetegedések (Kiss et al., 2012; Seery, 2011; Schwager & Rothermund, 2014), környezeti és személyes diszpozíciók, társadalmi nemmel összefüggő tényezők (Helgeson, 2003; Nagy et al., 2016) egyaránt lényeges szerepet játszanak a reziliencia kialakulásában. A reziliens személyek optimisták, a fiziológiai rendszer tekintetében a noradrenerg alarmrendszer magasabb küszöbértékeiből adódóan a fiziológiai stresszválaszaik enyhébbek, ebből adódóan a pozitív emóciók iránt nyitottabbak, a tevékenység kimenetelének vonatkozásában általában pozitív várakozásaik vannak (Ong et al., 2006). Továbbá aktív megküzdési stratégiák segítségével szállnak szembe a félelmet és bizonytalanságot kiváltó eseményekkel, és ilyen esetekben gyakran és eredményesen élnek a pozitív átkeretezés eszközével (Connor & Davidson, 2017).