Az asszociációs vizsgálat eredménye alapján (3. táblázat) megállapítható, hogy a reziliencia a vizsgált személyiségváltozók, valamint a megküzdési formák intenzitásával és azok adaptációs mértékével szoros összefüggést mutat. A rezilienciavonás az önértékeléssel (RSES), az általános adaptáció mértékével, valamint a testi és mentális egészséggel (SF-R) és az ötfaktoros személyiségprofil extraverziójával, a lelkiismeretes és tudatos életvezetéssel és a nyitottsággal pozitív, míg a neurotikusság mértékével negatív korrelációt mutat. Külön kiemeljük a társadalmi nemi szerepekre érzékeny értékek adatait, mivel a reziliencia vonatkozásában ez az egyik olyan faktor, amely kultúrától függően jelentős eltéréseket okoz. Másrészt a nemi szerepekből adódó egészégi állapot és különösen a kardiovaszkuláris problémák kezelése tekintetében kiemelt fontosságú ezen a területen a tisztánlátás. A modern gendervizsgálati eszközök egyik reprezentánsát alkalmaztuk a vizsgálatunkban, mely a nemi szerepek két szélsőséges és két átlaghoz közeli változatát méri fel. Az aktivitáson keresztül megvalósuló érvényesülés inkább a férfiasabb, míg a közösségszervező képességet fontosabbnak tartó személyek inkább a nőiesebb megoldási módokat mutatják. Mindezek mellett azonban az említett vonások különböző mértékben ugyan, de mind a két nemben jelentős mértékben meghatározzák a személyes kapcsolatokhoz való viszonyt, az alkalmazott megküzdési stratégiákat és a megterhelő eseményekre adott allosztatikus reakciók típusát. Ebből a szempontból kiemelkedő, hogy a reziliencia nem kapcsolódik szélsőséges nemi orientációkhoz, a nőiesebb típusú szélsőséges kapcsolatorientált vagy a férfiasabb szélsőséges tevékenységorientált viselkedésmódokhoz. A reziliencia és a nemi orientáció vonatkozásában a tevékenységorientált, aktív, cél vezérelt magatartás komponensei mutatkoznak meg a reziliens személyek viselkedésében nők és férfiak esetén egyaránt.