A CBT olyan aktív, strukturált, viszonylag rövid időtartamú terápia, ahol a kliens időszerű problémáinak a megoldását, a diszfunkcionális gondolkodásának és viselkedésének megváltoztatása jelenti. Elméleti hátterét az a kognitív modell írja le, miszerint a viselkedésünket és az érzelmeinket jelentősen alakítja, hogy miként strukturáljuk saját magunk számára a világot (Beck, 1964; Perczel-Forintos, 2010, 2011). Ez alapján az észlelés és az élményfeldolgozás aktív folyamatként írható le (Weishaar, 1993; Salkovskis, 2000; Beck et al., 2001; Perczel-Forintos, 2010). Az egyén sajátos észlelései és gondolkodása alapján tudjuk értelmezni az érzelmeit és viselkedését. Ugyanez fordítva is igaz, az érzelmeket és a viselkedést befolyásolja az egyén eseményértelmezése. Nem egy adott esemény vagy történés határozza meg azt, hogy az egyén miként reagál arra, hanem az, hogy az egyén miként észleli és értelmezi az adott eseményhez köthető történéseket (Perczel-Forintos, 2010). Egy adott esemény más-más jelentéssel bírhat számunkra és mások számára. Ezek a személyes jelentések kognitív struktúrát alkotnak, melyek hierarchikusan épülnek fel, és négy rétegét különböztethetjük meg (Perczel-Forintos, 2010): 1) Az akaratlagos gondolatok teljes mértékben hozzáférhetők, míg 2) az automatikus gondolataink már nem tudatosak, de gyakorlással elérhetővé válnak. 3) Tudatosan már alig megközelíthető szint a másodlagos attitűdök, hiedelmek és szabályok. 4) Legmélyebben elhelyezkedő szinten találhatók az alapsémák, amelyek tudattalanok és csak hosszas terápiás munkával tárhatók fel. Amennyiben a struktúrában megjelennek az információfeldolgozásban részt vevő jellegzetes szűrők, amelyek intenzív emocionális állapotban akaratlanul érvényesülnek, akkor az információ feldolgozása torzulni fog (ezt nevezzük kognitív torzításnak). Ilyenkor a személy a vele történő eseményeket, történéseket sokkal negatívabbnak érzékeli, mint amilyenek valójában és így negatív érzelmi állapotba kerülhet (Mórotz & Perczel-Forintos, 2006; Perczel-Forintos, 2010).