Sándor Anna a helyesírás-tanítás általános problémáin kívül a nyelvjárási háttér és a kétnyelvű környezet összefüggéseire is rámutatott Dialektológia, regionalizmus és oktatás című írásában (Sándor A., 2013, p. 7). Emellett a szociolingvisztikai szempontokat is hangsúlyozza az oktatási folyamatban: „Azt kell tudatosítani az anyanyelvet oktató pedagógusnak, hogy a diák már az anyanyelvi oktatás megkezdése előtt birtokolja anyanyelvét, kisebbségben többnyire annak nyelvjárását, mely egyben kontaktusváltozat is” (8). Emellett a köznyelv és a nyelvjárások társadalmi szerepéről is szót ejt: A köznyelvi változatok (az írott és beszélt köznyelv) „kommunikációs hatóköre az egész magyar nyelvterületen szinte korlátlan, különösen receptív vagy passzív szinten, hiszen a magyar nyelvközösség többsége megérti” (9). A köznyelv írott változatát nyelvtani és helyesírási normák szabályozzák, ezt a nyelvet találjuk a hivatalos szövegekben, tankönyvekben, tudományos írásokban, a sajtóban és a médiában (9). Javaslata szerint a helyesírás tanításához hasznosítható segédkönyv az Osiris szótársorozatában megjelent helyesírásszótár, amely a Kárpát-medencei kisebbségi nyelvváltozatokra is kiterjeszti az egységes helyesírás kodifikációját (9). Úgy véli, hogy az Osiris Helyesírás átvezeti az olvasót a magyar standard szlovákiai változatához, „mely a magyarországi standardtól elsősorban néhány kontaktusjelenség meglétében különbözik, ezek jó része tükörkifejezés” (uo.).