Tolcsvai Nagy Gábor

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében


A nyelvújítás: a szóalkotás

A Neustupný-féle probléma-/folyamat-modell harmadik összetevője a kiválasztás és a kodifikáció után a kibővítés, amelyre a válaszként adott kidolgozási folyamatok eredményei a tézauruszok, nómenklatúrák. A 18. század vége – 19. század eleje történeti korszakában ebbe a tartományba sorolható a szóalkotás korábban soha nem tapasztalt mértéke. A legtöbb későbbi feldolgozás elsősorban a szóalkotás módjai felől közelítette meg a nyelvújítás kérdéskörét, jóllehet a standardizáció és az egyidejű funkcióbővítés különböző területeinek számbavétele legalább olyan lényeges volt a korabeli nyelvtudósok és esztétikai bölcselők számára. A korabeli nyelvtanoktól függetlenül természetesen mind a közhasználatú szókincs fogalmi bővítésének, mind a szakmai nómenklatúráknak a kialakítása és rögzítése igen nagy jelentőségű, és ma is erőteljesen folytatódó tevékenység.

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 725 9

Az alkotás és a befogadás állandó jellemzője, összetevője az emberi tevékenységeknek. A kreativitás (alkotás) megnyilvánulási módja a szokásostól eltérő (egyéni) teljesítmény. A recepció (befogadás) a mások által létrehozott ismeretek felhalmozása, mások sikeres megoldásainak megértése és alkalmazása. Alkotás és befogadás együttesen érvényesül a nyelvi kommunikációban. Az adott nyelvet a mindenkori beszélők folytonosan alakítják: nagyobbrészt a megismert minták alapján beszélnek, de gyakran változtatnak, módosítanak e sémákon, újítanak, az adott helyzethez, a célokhoz és elvárásokhoz igazítják azokat. Ezek a változtató műveletek, amelyek leggyakrabban nem is tudatosak, alkotás és befogadás kettősségében történnek, belső motivációk és külső hatások révén. A jelen könyv alkotás és befogadás együttes kultúra- és közösségképző megvalósulását a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség 18. század közepén kezdődő, immár kétszázhetven évnyi modernizációs korszakában tekinti át. A vizsgált öt fő történeti korszak (i) a nyelvújítás (1770-es évek – 1830-as évek), (ii) az 1870-es évektől a 20. század kezdetéig, (iii) 1920-tól a 40-es évek közepéig, (iv) a második világháború végétől 1990-ig, (v) az ezredforduló kora. A leírás történeti koronként kiterjed a mindennapi nyelvi gyakorlat, a nyelvtudomány és a szépirodalom és irodalomtörténet nyelvi vonatkozásai területeire.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolcsvai-alkotas-es-befogadas-a-magyar-nyelv-18-szazad-utani-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave