Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A tükörszavak

Az egyes nyelvek kapcsolatára nemcsak a jövevényszavak (idegen hangalakok átvétele a hozzájuk kapcsolódó jelentésekkel) utalhatnak, hanem olyan szókészleti elemek is, amelyekről első látásra vagy hallásra aligha állítanánk, hogy nem egy-egy adott nyelv saját (eredeti vagy meghonosodott) szavai. Hangalakjuk és írásképük ugyanis teljesen megfelel a kérdéses nyelv szabályainak, ám létrejöttük alapja valójában egy idegen nyelvben található. Azokat a szavakat, amelyek egy idegen szónak a hangalakját nem, csupán tartalmát tükrözik, és így sajátos átmenetet képeznek a jövevényszavak és a belső keletkezésű szavak között, tükörszavaknak (idegen szóval kalknak) nevezzük. Az ezek mintájául szolgáló idegen szavak alaktanilag többnyire elemezhetők: összetételek vagy képzett szavak. Ha valamely meglevő szavunk idegen nyelv mintájára új jelentéshez jutott (például világ, eredetileg csak ’világosság’, majd a szláv ’fény; mindenség’ hatására ’mindenség’ is), tükörjelentésről beszélünk.
Az 1803 óta adatolható, mára már elavult, német eredetű kukker helyett ma csak azt a távcso összetételt használjuk, amelynek mintája a német Fernrohr. Alatinból származó stáció (1620) jövevényszó egyes jelentéseinek magyar alakú kifejezoje azért lett az állomás(1829), mert a latin szó a stare ’áll’ ige képzett alakja, ezt tükrözi a magyar áll igének az elavult, de felelevenített -más képzővel létrehozott származéka. A tükörszavak létrehozását is a szükségszerűség irányítja: az idegen nyelven megismert fogalmak megnevezésére új szót kell alkotni. Ez a folyamat a nyelvek érintkezése során bármikor megtörténhet, de az így keletkezett szavak száma akkor nő meg látványosan, ha egy adott nyelv mélyen és tartósan hat egy másikra.
A tükörszavak egy része spontán, népi alkotás (amihez persze a kétnyelvűség viszonyai között ismerni kell a mintául szolgáló nyelvet), de igen sok a tudatos fordítás. Ilyenek bőven keletkeztek a nyelvújítás idején. A magyar hangtestű új szó csökkentette a latin (és német) jövevényszavak használati gyakoriságát, s korábban gyakran ismeretlen, fontos jelentés hordozójaként is hozzájárult a magyarság szellemi felzárkózásához, európaiságának megerősödéséhez.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave