Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvjárási alaktanból

Lássunk néhány példát alaktani nyelvjárási jelenségekre! Az ó ~ a-, ő ~ e-tőtípus ( ~ neje) a nyelvjárásokban jóval gyakoribb, mint a köznyelvben (adó ~ adaja, cipő ~ cipejëk, disznó ~ disznajim, erdő ~ erdejë). Foként Nyugat-Dunántúlon a köznyelvi -n és -ny végű szavak abszolút szóvégen és mássalhangzó előtt n-nel, magánhangzóval kezdődő toldalék előtt pedig ny-nyel hangzanak (arany: arant, asszon: asszonyok, ollan: ollanyok). Dél- és Délnyugat-Dunántúlon a birtoktöbbesí-tő jelhez hozzáteszik a -k többesjelet is (lovajinkak, ökrejinkek ’lovaink, ökreink’). Bizonyos palóc és északkeleti nyelvjárásokban ezzel szemben csak a szövegösszefüggés mutatja, hogy egy vagy több (nyelvtani értelemben vett) birtokról van-e szó (nagy a lovatok: nagyok a lovatok). Feltűnű nyelvjárási jegy az, hogy bizonyos ragok némely nyelvjárásban hangrendileg nem illeszkednek. A következők: a -hoz (székho ’székhez’), a -nál (kertná ’kertnél’), a -vel (hamuve ’hamuval’), a -szër (há-romszër), a -re (krumplirë) és az (eredményhatározó) (hamujé ’hamuvá’). Más nyelvjárásokban viszont megvan az ajakkerekítéses illeszkedés is mind az igeragok, mind a birtokos személyjelek körében. Példák a nyugati nyelvjárásokból: ëttë ’ette’, itta, ütöttö ’ütötte’, illetőleg kezë ’keze’, ablaka, ölö ’öle’.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave