Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvtan

A tág értelemben vett nyelvtan az a szabályrendszer, melynek alapján a beszélő (vagy író) mondatokat hoz létre. Például a magyar nyelvtanban kell lennie egy olyan szabálynak, hogy a jelző rendesen a főnév előtt áll: A fehér kutya ugat, és nem *A kutya fehér ugat, hiszen az emberek az előbbit mondják, az utóbbit nem. A nyelvtan úgy igyekszik megragadni a nyelvben föllelhető szabályokat, ahogyan – mondjuk – a fizika megállapítja: ha elengedek valamit, leesik, ilyen és ilyen sebességgel; majd megpróbál erre általános magyarázatot keresni, s azt a tömegvonzásban találja meg. Ugyanígy kerestük az előbb annak magyarázatát, hogy a Rezső katona mondat múlt ideje látszólag eggyel több szóból áll (Rezső katona volt), majd megállapítottuk, hogy a magyarázat a van-törlés szabálya. Úgy találtuk: jobban működik a nyelvtan, ha úgy fogjuk föl, hogy a Rezső katona mondat áll egy szóval kevesebből, mivel a felszínen a van törlődik belőle. A nyelvész számára a nyelvtani szabályok olyanok, mint a fizikusnak a fizikaiak, ezért olyan dolgokat is vizsgálnak és leszögeznek, amik a laikus számára triviálisak, amiket senki nem csinál másképp. A tudományban minden tényt ki kell mondani.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave