A Kínai Népköztársaságot annak állampártja, a Kínai Kommunista Párt irányítja. Az alkotmány a Preambulum szövegében utal a KKP vezető szerepére, de annak tartalmát nem fejti ki pontosan. Mint nem versengő hegemón pártrendszerekben tapasztalható, ugyan névleg több párt található a rendszerben, azonban a domináns állampárt erőteljesen meghatározza a politikai teret, kiemelt szerepét az alaptörvény is rögzíti. Az ország pártrendszerét, mint a „Kínai Kommunista Párt által vezetett többpárti együttműködés” határozza meg, amelyben a kommunista párton kívül még nyolc, 1949 előtt (vagyis a Kínai Népköztársaság kikiáltása előtt) alapított párt működik.226 A „demokratikus” pártok, amelyek egytől egyig elismerik a Kínai Kommunista Párt vezető szerepét a politikai életben. A pártok és az állampárt viszonyára nem a versengés, ahogy az a többpárti demokratikus rendszerekben szokás, hanem az „együttműködés” jellemző. A kommunista párt tanácskozások alkalmával, legfontosabbként az országos szervezeti rendszerrel rendelkező Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület évente egyszer megrendezésre kerülő országos ülésén, egyezteti álláspontját, vagyis az ország politikai–közpolitikai agendáját a pártokkal, illetve a társadalmi szervezetekkel.227 Ennek a sajátosságnak az értelmében nem beszélhetünk sem „fékként” funkcionáló ellenzékről, sem törvényhozásról, a kínai modellben máshol kell keresni a döntéshozatali erőpontokat és ellensúlyokat. Ezekről az erőpontokról viszonylag keveset lehet tudni, az azonban világos, hogy az állampárt különféle szövedékeiben: frakcióiban, területi vagy ágazati lobbijaiban, szövetségeiben kell keresnünk.