A lefoglalás nem csak a törvény rendelkezései között szerepel a kutatás és a motozás szabályai után, de a nyomozás során is többnyire ezeket a kényszerintézkedéseket követi, tárgyai is ugyanolyan eljárási rendeltetéssel bíró dolgok lehetnek, mint a két előbb tárgyalt kényszerintézkedésnél. Az érintett vagyoni – az adott dolog birtoklásához fűződő – jogait korlátozza a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. Ez a korlátozás azonban csak átmeneti jellegű, véglegessé akkor válik, ha az eljárást lezáró határozatban a lefoglalt dolog elkobzására vagy vagyonelkobzásra kerül sor. Bár a törvényi rendelkezés szerint a dolog birtokának elvonását jelenti tartalmilag a lefoglalás, azaz a tulajdonos/birtokos azt nem tarthatja birtokában és nem használhatja, de a rendelkezési jogának gyakorlása is nehézségekbe ütközik. Olyan dolgokra terjedhet ki ez a kényszerintézkedés, amelyek – elsősorban tárgyi – bizonyítási eszközként kerülnek felhasználásra az eljárás során, vagy amelyekre elkobzás, vagyonelkobzás rendelhető el, melyek lefoglalását a Be. 308. § (2) bekezdés alapján el kell rendelni. Ezen célok biztosítása érdekében vonja el a lefoglalás a dolog birtokát a birtokostól.