Enyedi György

Városi világ


A modern urbanizáció kezdetei

A modern urbanizáció első fázisa Kínában a 19. század közepétől számítható. Európától és Észak-Amerikától eltérően, ez nem a kínai ipari forradalom, hanem külső, gyarmatosító jellegű, kereskedelmi behatolás eredménye. Formálisan ez a szakasz az 1842. évi nankingi egyezménnyel kezdődött, amelyet a Brit-Birodalom csikart ki. Ennek értelmében a britek megkapták Hongkong szigetét; kereskedelmi és letelepedési engedélyhez jutottak öt kikötőben (Hangzhou, Amoy [ma: Xianmen], Fuzhou, Ningbo és Shanghai). A következő évtizedekben más fejlett, gyarmatosító országok – Franciaország, Egyesült Államok, Németország, Belgium s a 19. század végén Japán – hasonló egyezményeket kötöttek, hasonló jogokhoz jutottak. 1911-ben már kb. 90 egyezményes kikötő volt Kínában, végig az egész tengerparton, de a nagy folyók – főleg a Yang Ce mentén messze behatoltak a szárazföld belsejébe is (egészen Chongingig). A 20. század elején már 350 ezer külföldi lakos élt az egyezményes kikötőkben! A városrobbanás fázisa tehát nem a helyi, hanem távoli korábbi ipari forradalmak eredménye volt, amikor a fejlett országok nagyméretű nyersanyag-import és késztermékexport területet kerestek expanziójukhoz. Felvevő piacként Kína sokkal jelentősebb volt, mint bármelyik korábbi gyarmat. A Kínai Birodalom pedig hanyatló állapotában is sokkal erősebb volt annál, hogy India vagy Indonézia módjára gyarmatosítsák (Brunn–Williams 1993, 437–440).

Városi világ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 798 2

„Amit Enyedi nem tud a városról, azt nem érdemes tudni”. Gondolhatják: baráti elfogultság, szakmai tisztelet mondatja velem. De aki e könyvet elolvassa, talán elfogadja kijelentésemet. Nemcsak kritikai áttekintést kapunk a városkutatás szakirodalmáról, a szakirodalomban használt alapfogalmakról, a városok típusairól, hanem betekinthetünk a várost mint települést alakító tényezők egymásra hatásába. Működésében láthatjuk a várost mint lakhelyet, mint emberi közösség életkeretét, mint a térséget szervező települést. Elgondolkodhat az olvasó Enyedi szellemi vezetésével a nemzetállam és városok gazdasági-politikai, kulturális szerepéről, a városias életmód, épített és természeti környezet viszonyáról a történelemben, és a könyv végén a szerző kérdéseire maga keresheti a választ: milyen is lesz a jövő városa? Ahogy a szerző mondja: „meglátja, aki megéri”. Mert a szerző - tudottan nagybetegen, mondja is - utolsó könyvének szánta ezt az összefoglalót. Nem hattyúdalnak, mert mint mondja „a hattyúnak szerfölött ronda a hangja, s talán kötetemre ez nem érvényes”. Ez Enyedi. Bölcs ember, csodálatos szellemi és érzelmi erővel és immáron egy remekbe szabott életmű-összefoglalóval. Megérdemelte a szerencsét a sorstól. Köszönjük, mi, olvasók, kollégák, barátok.

Glatz Ferenc akadémikus,

az MTA volt elnöke

Enyedi György összegzett. Összegezte mindazt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet a városokról, azok fejlődéséről hosszú és gazdag tudományos munkássága során felhalmozott. Briliáns summázat ez a könyv, hiszen nemcsak egy életmű áll mögötte, hanem minden olyan új ismeret, amely a világ városföldrajzában és regionális tudományában napjainkban elérhető és érdemlegesen feldolgozható, vagy mondjuk úgy: maradandó. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az emberi élettér legizgalmasabb formája, a város iránt, s azoknak, akik elmélyülni kívánnak a hazai társadalomtudomány egyik nagy egyéniségének élvezetesen előadott bölcs gondolataiban.

Rechnitzer János,

a Széchenyi István Egyetem professzora,

a Magyar Regionális Tudományi Társaság elnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/enyedi-varosi-vilag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave