Végezetül említek egy-két érdekességet az eredeti és a fordítás viszonyának különlegesebb példáiból. Volt szó olyan esetről, amikor korábbi magyar szerző latin munkáját fordította valaki magyarra (Gyulai Pál levele).807 Komáromi Csipkés György (1665) csillagászati tárgyú művét először latinul fogalmazta, majd anyanyelvére fordította.808 Illyés András maga hivatkozik rá (1688, 1691), hogy a szentek életét először olasz nyelvű olvasmányai alapján olaszul kivonatolta, majd e nyersanyag alapján magyarul „rendesen megírván” bocsátotta ki munkáját.809 Amikor Komáromi Csipkés György Bársony György váradi püspök művével vitázik, a könyvét fordításnak tünteti fel. A fikció szerint az eredeti szerzője egy bizonyos Agricola Arbuteus, aki „egy pápista discursust” „rázogatott meg”. A magyar változat pedig egyenesen „Mesopotámiában” látott napvilágot.810 Esett szó olyan esetekről is, amikor a vizsgált korszakon belül ugyanazt a művet többen is lefordították magyarra. Az arra vonatkozó magyarázatot, hogy Kegelt miért fordították le kétszer, idéztem. Heinrich Diestet hárman is lefordították. Az utolsó fordítás kiadója, Udvarhelyi György (1661) tud a két előző magyar változatról, de „idvezült Atyjafia”, Udvarhelyi Péter „nevének boldog emlékezetiért” a kéziratban maradt munkát kinyomatja.811