Tekintettel arra, hogy az IAPS-képek által kiváltott érzelmi válaszok univerzálisak, ahogy azt az első vizsgálat eredményei mutatták (7.1. fejezet), a különböző mérési időpontokban kapott adatok között nem vártunk különbséget. A hagyományosnak mondható gyakorlattól eltérően azonban a két mérési időpont közé beiktattunk egy harmadikat is, ami időben közel volt az első adatfelvételhez. Ezt azért tartottuk indokoltnak, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy van-e különbség a képekre adott válaszokban rövid, illetve hosszú távon?

A teszt-reteszt vizsgálatban összesen 68 fő vett részt (9 férfi, 59 nő). Valamennyien a PTE pszichológia szak elsőéves hallgatói voltak. Átlagéletkoruk 19,94 év (szórás: 1, 63 év) volt. A legfiatalabb résztvevő 18, a legidősebb 25 éves volt. Egyéni kóddal biztosítottuk, hogy a kísérleti személyek egyértelműen beazonosíthatóak legyenek az egyes adatfelvételi időpontokban. Az adatfelvétel során értelemszerűen az első vizsgálatban bemutatott képeket használtuk.

Az első adatfelvételre a tanév őszi szemeszterének közepén került sor egyetemi kurzus keretei között. A második tesztelés egy hét múlva, a harmadik pedig 12 hét múlva történt a tavaszi szemeszterben, az oktató ugyanannak az évfolyamnak tartott másik kurzusán. A képek bemutatása, sorrendjük és az értékelési eljárás a 7.1. fejezetben ismertetett módon zajlott.

A megbízhatóság megállapítására korrelációkat végeztünk az egyes adatsorokon. A valenciadimenzión kapott értékek között 0,94–0,96-os erősségű pozitív kapcsolatot találtunk (p < 0,001). Az arousal dimenzióra adott ítéletek szintén erős korrelációt mutattak (0,79–0,86; p < 0,001). A kontrollálás dimenzió tekintetében a korrelációs együtthatók 0,84–0,88-as értékek között mozogtak (p < 0,001). A három mérési időponthoz tartozó valencia, arousal és kontrollálás átlagok erős – 0,8 feletti – együttjárása alapján tehát kijelenthető, hogy az IAPS-képek által kiváltott érzelmi reakciók mérése idői paramétereit tekintve megbízható.

Finomabb elemzésre adott lehetőséget a három adatsoron végzett többszempontos összetartozó mintás varianciaanalízis. A három dimenziót (valencia, arousal, kontrollálhatóság) külön elemezve a képek kellemességének megítélésében nem találtunk különbséget a három adatfelvételi időpontban (F = 0,04; p > 0,05); az arousal dimenzióra adott válaszokat tekintve a második adatfelvétel értékei szignifikánsan eltértek az első és a harmadik felvételtől (F = 11,09; p < 0,001). Ez azt jelenti, hogy a résztvevők úgy ítélték meg, hogy a második alkalommal látott képek már kevésbé váltottak ki belőlük intenzív érzést, kevésbé váltak feszültté, illetve izgatottá a képek láttán. Ez azt jelenti, hogy egy hét elteltével, a második adatfelvételnél emlékezeti hatás érvényesült, ami azonban három hónap múlva eltűnt. Hasonló különbségekre figyeltünk fel a kontrollálhatóság dimenzióján. A második felvétel során kapott értékek szignifikánsan eltértek az első és a harmadik felvételtől (F = 9,11; p < 0,01). A legmagasabb átlagot a második felvételnél kaptuk. Ez azt jelenti, hogy a képek által kiváltott érzelmek feletti szubjektív kontroll a második felvétel idején volt a legerősebb. Az első és a harmadik felvétel között nem volt különbség, tehát három hónap elteltével a hatás eltűnt. Úgy gondoljuk, hogy az arousal és kontroll dimenzión kapott eredmények azt tükrözik, hogy a személyek egy hét után még emlékeztek a képekre, kevésbé volt számukra meghökkentő, ijesztő vagy mulatságos. Bizonyos fokú elvárást alakíthattak ki a korábbi tapasztalatok alapján. A memóriahatás azonban három hónap elteltével már nem mutatkozott Az egyes affektív dimenziókra kapott átlagok a 13. táblázatban láthatók.

Felfigyeltünk arra, hogy az arousal és kontrollálás dimenziók görbéi mintha egymás tükörképei lennének. Korrelációval ellenőrizve közepes mértékű negatív kapcsolatot találtunk az arousal és a kontrollálhatóság között (r = -0,44; p < 0,05), más szavakkal, az intenzívebb érzelmi állapot nehezebb kontrollálhatósággal járt együtt. Mindez azt jelenti, hogy ha egy kép nagyobb mértékű feszültséget keltett a nézőben, akkor ez az érzelmi állapot könnyebben eluralkodott az átélőn, és nehezebben kontrollálhatónak tartották.