3.2. Biológiai és evolúciós hangsúlyú elméletek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evolúciós/biológiai hangsúlyú elméletek az érzelmeket olyan jelzéseknek tekintik, amelyek segítik a helyzetnek megfelelő válasz kialakítását. Egyszerre nyújtanak információt az egyén belső állapotáról önmaga és a külvilág, a társak számára. Az érzelmek evolúciós örökségként tekinthetők, amelyek fontos szerepet játszottak a túlélésben (Darwin, 1872/1963). Darwin szerint az érzelmek jól elkülöníthető csoportokba szerveződnek. Ez a gondolat képezi az alapját több olyan elméletnek, amelyek feltételezik néhány veleszületett érzelem (alapérzelem) létét. A 3. táblázat összefoglalást ad ezekről az elméletekről.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. táblázat. Összefoglaló táblázat az alapérzelmekről (Ortony és Turner, 1990 nyomán)
Szerzők
Alapérzelmek
Jellemzők
Harag, averzió, bátorság, levertség, vágy, kétségbeesés, félelem, gyűlölet, remény, szeretet, szomorúság.
Kapcsolat viselkedéses tendenciákkal
Harag, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés.
Univerzális arckifejezések
Vágy, boldogság, érdeklődés, meglepődés, csodálkozás, bánat.
Viselkedéses készenlét formái
Harag és rettegés, szorongás, öröm.
Előrehuzalozott
Harag, megvetés, undor, distressz, félelem, bűntudat, érdeklődés, öröm, szégyen, meglepődés.
Előrehuzalozott
Félelem, bánat, szeretet, düh.
Testi folyamatok
Harag, undor, lelkesedés, félelem, alávetettség, gyengédség, csodálkozás.
Ösztönökkel való kapcsolat
Fájdalom, öröm (gyönyör).
Nem tanult érzelmi állapotok
Harag, undor, szorongás, boldogság, szomorúság.
Nem szükséges propozicionális tartalom
Várakozás (expektancia), félelem, düh, pánik.
Előrehuzalozott
Düh, félelem, vágy, szülői gondoskodás, szorongás, társas kapcsolódás, öröm, várakozás.
Adaptív biológiai folyamatokkal való kapcsolat
Harag, érdeklődés, megvetés, undor, distressz, félelem, öröm, szégyen, meglepődés.
Idegsejtek tüzelésének sűrűsége
Félelem, szeretet, düh.
Előrehuzalozott
Boldogság, szomorúság.
Attribúciófüggő
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A darwini gondolatot Paul Ekman kutatásai szintén megerősítik. Ekman megállapítja, hogy létezik hat érzelem, amelyekhez tartozó arckifejezések kultúrától függetlenül felismerhetők. Feltételezi, hogy az egyes alapérzelmekhez sajátos fiziológiai mintázatok tartoznak, az érzelmet kiváltó inger vagy esemény univerzális, a különböző érzelmek különböző módon jelennek meg a fejlődés során. Az alapérzelmek gyorsan, automatikusan alakulnak ki az átélőben, rövid időtartamúak, és eltérő szubjektív élmény társul hozzájuk (Nábrády, 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ekman és Friesen összehasonlító vizsgálatokkal arra a megállapításra jut, hogy a kultúrák között nagy megegyezés van bizonyos arckifejezések jelentésének leírásában, az érzelmi arckifejezések felismerésében. Mindazonáltal léteznek úgynevezett kifejezési szabályok, amelyek irányelveket adnak ahhoz, hogy ki, kinek, milyen érzelmet, mikor fejezhet ki. Ezekre a szabályokra erőteljesen hat a kultúra (Ekman, 1993).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A diszkrét érzelmek gondolata az 1960-as évektől kezd előtérbe kerülni Ekman, Plutchik és Tomkins munkássága révén (Nábrády, 2006). Plutchik (1980) elmélete evolúciós pszichológiai alapokon nyugszik. Az érzelmek fogalmát nemcsak a törzsfejlődés humán ágán, hanem alacsonyabb szinteken is értelmezhetőnek tartja. Feltételezi, hogy minden érzelem evolúciós történettel rendelkezik. Például a fenyegető ingerekre kialakuló félelem menekülésre ösztökél, funkciója pedig az organizmus biztonságának fenntartása. A meglepődés érzését váratlan ingerek váltják ki, amelyek megállásra késztetnek annak érdekében, hogy időt nyerjünk a helyzet felmérésére, újraértékelésére. A bizalom érzését a csoporthoz tartozás váltja ki, és a kölcsönös támogatást erősíti, mint evolúciósan adaptív viselkedést. Plutchik nyolc alapérzelmet különböztet meg, amelyek bipolárisak, további kombinációk jöhetnek létre belőlük (kevert érzelmek), továbbá feltételezi, hogy az egyes fajoknál különböző kifejezési formákban nyilvánulhatnak meg (Drews és Krohn, 2007).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érzelmek evolúciós nézőpontjával szemben a tisztán idegtudományi megközelítés gyökerei a korai neuroanatómiai modellekig nyúlnak vissza. William James és Carl Lange perifériás érzelem elmélete az érzelmet specifikus testi válaszok észleléseként azonosította, amit egy adott inger automatikusan kivált (James, 1884). James perifériás elméletét sok kritika érte. A XX. század első felében Bard (1934a, 1934b) és Cannon (1927, 1931) állatkísérletei alapján megszületett az érzelmek centrális elmélete, amely kimondja, hogy az érzelmi észlelésért felelős központ a talamusz, míg az érzelmek kifejezésében a hipotalamusz játszik kitüntetett szerepet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érzelmek nem csupán a hipotalamuszhoz és a talamuszhoz, hanem komplexebb – kéreg alatti és kérgi – agyi rendszerekhez köthetők. Kiemelt szerepet kap a limbikus rendszer, az amygdala, az inzula, az anterior cinguláris kéreg és az orbitofrontális kéreg (1. ábra) (Blair és mtsai, 1999; Bush és mtsai, 2000; Dalgleish, 2004; Davidson, 1995, 1998; Davidson és mtsai, 2002; LeDoux, 2000; Morris és Dolan, 2004; Phan és mtsai, 2002; Rolls, 1999, 2000, 2004; Szily és Kéri, 2008).
 
1. ábra. Az érzelmek kialakulásáért, fenntartásáért és szabályozásáért felelős fontosabb agyi területek
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A XX. század elejétől egyre pontosabb képet kapunk az érzelmekért felelős testi működésekről, a központi idegrendszeri és perifériás folyamatokról, egy-egy agyterület kiemelkedő szerepéről. Napjainkban mind nagyobb teret hódít az érzelmek idegtudományi megközelítése, az affektív idegtudomány (Davidson és Sutton, 1995; Lane és Nadel, 2000; LeDoux, 1996; Panksepp, 1998). Ez az új irányzat az érzelmi folyamatok információfeldolgozásban betöltött szerepével, idegrendszeri alapjaival foglalkozik, mint például az érzelmi ingerek vizuális észlelése, az érzelmek és memória kapcsolata, az érzelmek szerepe a döntési folyamatokban; az arckifejezések mint a társas élet alapvető kommunikatív jelzéseinek feldolgozása; vagy az emocionalitásban megmutatkozó egyéni különbségek és azok idegrendszeri leképeződése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az affektív idegtudomány képviselői közül Jaak Panksepp személye több okból megkerülhetetlen (lásd 3.2. fejezet). Egyrészt neki köszönhető a tudományterület elnevezése (affektív idegtudomány), másrészt továbblép az alapérzelmek szomatikus beágyazottságának kérdésében azáltal, hogy az egyes alapérzelmekhez specifikus agyi érzelmi rendszereket (agyi köröket) rendel, mi több, azokat neurotranszmitterekhez is köti. A hét agyi rendszer a következő: düh, félelem, erotikus vágy, szülői gondoskodás, szeparációs szorongás (pánik)/társas kapcsolódás, játékosság és keresés/vágyakozás. Működésükre az jellemző, hogy ösztönös cselekvési tendenciákat indítanak el, és az affektív tudatosság ráépül ezekre. Panksepp részletesen tárgyalja az elsődleges érzelmi rendszerek egyensúlytalanságához társuló pszichopatológiai zavarokat is, ezáltal napjaink egyik legintegráltabb elméletét hozta létre (Panksepp, 2006). Az affektív idegtudományi elmélet keretén belül az elsődleges érzelmi rendszerek mérése céljából került kidolgozásra az Affektív Idegtudományi Személyiség Skálák kérdőív (Affective Neuroscience Personality Scales, ANPS), ami közel 20 nyelven, köztük magyarul is elérhető (Deák, 2020; Deák és mtsai, 2022; Deák, 2024).
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave