Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


7.1. táblázat. Mantzavinos és a p-modell reprezentáció-explikációjának összevetése
Mantzavinos
p-modell
A reprezentáció-hordozó referál a tárgyára: a reprezentáció-hordozó a ‘jelölő’, a tárgy a ‘jelölt’.
A reprezentáció referál a tárgyára; a reprezentáció a ‘jelölő’, a jelenség a jelölt.
A reprezentáció-hordozó lehet kijelentés, ágrajz, ábra és sok minden egyéb.
A reprezentáció lehet kijelentés, ágrajz, ábra és sok minden egyéb, ugyanakkor az alapeset szerint a nyelvtudományban plauzibilis kijelentés.
A reprezentáció-hordozó tárgya „az, ami helyett a reprezentáció-hordozó áll, amelyre irányul, amelyre referál, amelyre mutat” (Mantzavinos 2024: 64).
A reprezentáció tárgya az a jelenség, amely helyett a reprezentáció áll, amelyre irányul, amelyre referál, amelyre mutat.
A reprezentáció-hordozó és a tárgya közötti viszony csak a kognitív cselekvőhöz viszonyítva interpretálható.
(a) A reprezentáció plauzibilitási értékét a forrás mint paraméter támasztja alá.
(b) A jelenség egy vagy több paraméterhez viszonyítva határozható meg.
A kognitív cselekvő lehet személy, kutatók egy csoportja vagy egy annál szélesebb közösség.
A paraméterek megbízhatósága személyhez, kutatók egy csoportjához vagy egy annál szélesebb közösséghez viszonyított.
Nem differenciál a reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása között.
(a) Differenciál a reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása között.
(b) A reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása közötti viszony aszimmetrikus.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave