Először nézzünk néhány példát arra, hogy a percepció megelőzi a produkciót az L2-elsajátításban, amiből azt feltételezhetjük, hogy az L2-tanulók kiejtési nehézségei mögött elsősorban perceptuális problémák állnak. Borden, Gerber és Milsark (1983) szerint a kísérletben részt vevő koreai anyanyelvűek a számukra ugyanazon fonémakategóriához tartozó két allofónt, azaz az angol /r/ és /l/ beszédhangokat észlelésükben hatékonyan megkülönböztették, azonban ejtésükben nem. Flege, MacKay és Meador (1999) olasz anyanyelvűek esetében az angol beszédhangok percepciójának és produkciójának vizsgálata révén arra a következtetésre jutott, hogy a produkció helyessége a beszédhangok percepciójának pontosságától függ, azaz a percepciós fejlődés korlátozza a produkció előmenetelét. Ez utóbbi következtetést Jia és munkatársai (2006) munkája is megerősítette mandarin anyanyelvű, amerikai angolt tanuló nyelvtanulók esetében. Emellett ők még olyan tendenciákat is megfigyeltek, melyek szerint a percepció fejlődését a produkció csak késve éri utol. Grasseger (1991) a percepcióvezérelte produkció kapcsán arra is következtetett, hogy a perceptuális tesztekből „megjósolhatjuk”, hogy a nyelvtanulóknak mely L2 beszédhangok ejtése fog nehézséget és kihívást okozni. Neufeld (1988) az előbb említett jelenséget, miszerint a nyelvtanulók a percepcióban jobb eredményeket értek el, mint produkciósan, fonológiai aszimmetriának nevezte. Ez a fonológiai aszimmetria, azaz az a tény, hogy a helyes percepciós megkülönböztetés dacára elmarad az L2 beszédhangok helyes produkciója, a produkcióban fellelhető problémával is magyarázható. A produkcióhoz szükséges egyfelől egy fonetikai és fonológiai reprezentáció, amely tartalmazza az információt az észlelési célról, másfelől pedig szükséges a motorikus procedúra, amely definiálja, hogy hogyan kell ezt a percepciós célt produkciósan elérni (Flege 1986). A gyerekektől eltérően a felnőttek már nehezebben képesek ezeket a számukra új, L2-beli artikulációs mintázatokat kialakítani, illetve a régi mintázatokat átformálni, továbbá esetükben nehézségekbe ütközhet az észlelt L2 beszédhang jegyeinek artikulációs mintázatokká való átalakítása is (Kalikow–Swets 1972, Valdman 1976).

Vannak azonban olyan eredmények is, amelyek cáfolják a percepció elsőbbségét a produkcióhoz képest. Ilyen például Sheldon és Strange (1982) szintén japán anyanyelvűekkel, a /r/ és /l/ percepciós diszkriminációjával és produkciójával kapcsolatban végzett vizsgálata, amelynek eredményei szerint a helyes produkció elsajátítása korábban mutatkozott, mint a percepciós megkülönböztetés, más szóval ezeknek az eredményeknek alapján a produkció nem a percepció függvényében változik. Megemlítendő ugyanakkor, hogy az ehhez hasonló eredményeket Escudero (2005) és Isbell (2016) módszertani hibákra és problémákra tartják visszavezethetőnek. Isbell (2016) többek között azért kérdőjelezi meg Sheldon és Strange (1982) eredményeinek validitását, mert a produkció elsődlegességének kérdésével kapcsolatban ismételt mérések helyett mindössze egyetlen kísérlet alapján vonnak le következtetéseket angolul már „jól beszélő” japán anyanyelvű nyelvtanulók percepcióját és produkcióját illetően. Emellett Isbell (2016) szerint Sheldon és Strange (1982) kutatásától eltekintve nem áll rendelkezésre olyan gyakran idézett kutatás, ami megerősítené azt a jelenséget, hogy a produkció a percepciótól függetlenül fejlődne.

A jelen kötetben mindezek alapján elsődlegesnek tartom a percepciót a produkcióhoz képest, és ezzel párhuzamosan meghatározó szerepűnek gondolom a percepciót az akcentus tekintetében. Látjuk majd azt is, hogy az 2.5. fejezetben tárgyalt L2 beszédhang-elsajátítási modellek a perceptuális nehézségekből kiindulva magyarázzák az akcentusos ejtést. Mivel az akcentust úgy határozzuk meg, mint a nyelvtanuló beszédének hangzása és az L1 kiejtési normája között észlelt különbséget, ezért az akcentus vizsgálatában a percepciós teszteket szokták előnyben részesíteni (Munro–Derwing 1998: 160). Éppen ezért ebben a monográfiában is a percepción keresztül közelítem meg az akcentus kialakulásának feltételezhető okait, elsősorban az anyanyelvi hatást véve középpontba.