Az univerzálisnak számító CV szerkezetű nyílt szótag a japán nyelvben is meghatározó. Az L1-beli szótagszerkezet hatását Dupoux és munkatársai (2001) következő kísérletével is szemléltethetjük. A japán nyelvben a */mikdo/ és */sokdo/ „helytelen”, vagy másként nem jól formált hangsorok, azonban a /mikado/ és /sokudo/ valóban létező szavak. (A * az adott nyelvben helytelen, illetve nem létező formákat jelöli.) Dupoux és munkatársainak (2001) percepciós tesztjében a japán anyanyelvűek a */kd/ mássalhangzó-torlódásokat mindkét, fentebbi nem jól formált szóalak esetében egy /u/ betoldásával, azaz /mikudo/-ként és /sokudo/-ként észlelték. Ebből egyrészről arra következtethetünk, hogy az anyanyelvi szótagszerkezet és fonotaktika valóban hatással van az észlelésre. Másfelől pedig arra is, hogy a beszédészlelés nem képeződik le közvetlenül a lexikai szintre (mivel akkor a beszélők a */mikudo/ helyett egy tényleges japán szót, azaz a /mikado/-t észleltek volna). Berent és munkatársai (2007) ezt a jelenséget a következő percepciós folyamattal magyarázták. Miután az akusztikai jelet az univerzális fonetikai kategóriákba soroltuk, a nyelvspecifikus fonológiai reprezentáció szintjén fonotaktikai ellenőrzés történik, mely azt vizsgálja, hogy az észlelt hangsor helyesnek tekinthető-e. Amennyiben a hangsor helytelennek bizonyul, a fonológiai reprezentációban az anyanyelvi mintának megfelelő hangsor alakul ki. Azaz míg a hangsorban ténylegesen jelenlevő beszédhang-szekvenciák már fonetikai szinten meghatározásra kerülnek, addig a betoldott magánhangzók, amelyek a fonotaktikai javítás eredményei, már a fonológiai, nyelvspecifikus szinten lesznek kódolva.

Ugyanígy, az L1 szótagszerkezet révén például a spanyol nyelvben a */sC/ (azaz /s/ + mássalhangzó) szó(tag)kezdet helytelennek számít, ezért a spanyol anyanyelvűek az L1-beli fonotaktikai szabály megsértését egy /e/ betoldásával oldják fel, azaz */sC/ ◊ /esC/. Ami azt jelenti, hogy az angol snob /snɑb/ szót /esnob/-ként ejtik (Guevara-Rukoz 2018). Ugyanígy a magyarul tanuló japánok a meg kell szokni [mɛkːel sokni] kifejezésben a japán nyelvben nem létező */kn/ mássalhangzó-torlódást egy svá [ə] beszúrásával oldották fel: [mɛkːel sokəni]. Az olasz, valamint a mandarin kínai anyanyelvűek számára a szótagvégi mássalhangzó jólformáltság tekintetében ellentmond az anyanyelvük fonotaktikai szabályainak. Éppen ezért ezek a beszélők a szó végére toldanak be egy svát, például az olasz ejtésben az élek szó [eːlɛkə]-ként valósul meg, az akkor pedig [ɒˑkːorə]-ként (Huszthy 2019: 149), míg a kínaiak esetében az angol hot [hɔt] szó [hɔtə]-ként és good [ɡʊd] [ɡʊdə]-ként (Han 2013).

Ugyanakkor a mássalhangzó-torlódásokat nem csak egy magánhangzó betoldásával lehet kiküszöbölni, hanem egy-egy mássalhangzó törlésével is. Például a vietnámi nyelvre nem jellemző a mássalhangzó-torlódás, ezért a vietnámi anyanyelvűek az angol first [fɜːst] helyett [fɜːt], illetve a grow [ɡrow] helyett [ɡow]-t produkálnak (Sato 1984). Továbbá az is megeshet, hogy a mássalhangzók szótag végén egytől egyig törlésre kerülnek, így ezek a beszélők például last [læst] helyett [læ]-t ejtenek (Sato 1984).