1. Előszó

A Kínai Népköztársaság sztenderd nyelvváltozatát, a mandarin kínait (innentől: kínai vagy mandarin) világszerte több mint 1 milliárd ember beszéli anyanyelvként vagy idegen nyelvként (Goh 2017). A sztenderd nyelvváltozat a hét nagy kínai dialektuscsoport közül az észak-mandarinon, elsődlegesen a pekingi változaton alapszik. A mandarin kínai a Kínai Népköztársaságban élők számára azért is rendelkezik fontos szereppel, mert a kínai dialektusok (területi nyelvváltozatok) között a kölcsönös érthetőség hiányában és a széles strukturális szakadék okán a sztenderd nyelvváltozat lingua francaként is funkcionál (Norman 1988, Tang–Wang 2021). A mandarin lingua franca funkciójára azért van szükség, mert habár „kínai nyelv” látszólag homogén, számos nyelvész a kölcsönös érthetőség hiányában a területi nyelvváltozatokat önálló nyelvnek tekinti, ezért a „kínai nyelv” inkább egy politikai és kulturális határok által összefogott nyelvcsoportnak nevezhető. A területi nyelvváltozatok, avagy dialektuscsoportok jellemzően eltérnek a beszédhang- és szókészletükben, valamint mondatszerkezetükben is, amely tulajdonságok mind gátolják a kölcsönös érthetőséget. A kölcsönös érthetőség hiányát leginkább egy olyan hasonlattal lehetne bemutatni, hogy „a kantoni dialektuscsoport épp ugyanannyira különbözik a mandarintól, mint a francia nyelv különbözik a spanyoltól” (Matthews–Yip 2011: 6).

Ha a mandarin kínai nyelvet a Kínán kívüli nyelvtanulók szempontjából szemléljük, akkor megállapítható, hogy mind a nyelv, mind a kínai kultúra az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ami többek között a Kínai Népköztársaság gazdasági növekedésének és szélesedő kereskedelmi és politikai befolyásának tulajdonítható (Ke–Li 2011, Sun 2020). Ezért a mandarin kínai célnyelvként való elsajátítása instrumentális szempontokból fakadóan is motivált, hiszen ennek a nyelvnek az ismerete az egyén számára előnyösebb lehetőséget biztosíthat a munkavállalásban, az együttműködések és egy személyes kapcsolati háló kialakításában, tehát az egyén gazdasági és társadalmi előmenetelében (Yu–Downing 2012). Kína utóbbi évtizedekben elért gazdasági fejlődése egyrészről az országon belülre vonzotta a külföldi cégeket és befektetőket, másrészről a kínai vállalatok széles körű befektetései révén egyre nagyobb igény kovácsolódott a kínai nyelv ismerete iránt (Salát 2010). A nyelvelsajátításból fakadó gazdasági haszon kérdése kapcsán azt is fontos kiemelni, hogy a kínai nyelvtanulás nemcsak a külföldiek, hanem Kína önnön érdeke is. A Kínai Népköztársaság „puha erővel” igyekszik vonzóvá tenni a kínai kultúrát a külföldiek számára, ezáltal is motiválni őket a mandarin kínai elsajátítására, és ezáltal növelni Kína önnön nemzetközi befolyását (Salát 2010). A kínai kultúra és nyelv promotálása, avagy a „puha erő” ilyetén kihasználása Magyarországon is széles körben elterjedt, hiszen az ország öt nagyvárosában létesült Konfuciusz Intézet, amely intézmények a kínai nyelvoktatás fő koordináló szervének tekinthetők (Csikó 2019). Így tehát abból fakadóan, hogy az utóbbi évtizedekben Kína puha erejével és gazdasági lehetőségeivel globálisan vonzza a kínaiul tanulni vágyókat, Lo Bianco már az 1990-es és 2000-es években előrevetítette azt a jövőképet, hogy a mandarin kínai nyelv világnyelvként „az új angollá” válhat (Lo Bianco 2007: 6), ezzel is jelezve a mandarin kínai nyelv növekvő jelentőségét a világban.

A mandarin kínai nyelv népszerűsége és széles körű elterjedése szolgáltat motivációt ezen monográfia létrejöttéhez, hiszen a nyelvtanulók számára a mandarin kínai beszédhangok helyes elsajátítása és ezáltal a kínai nyelv használata olyan bizalomteremtő közvetítő eszközzé válhat, amelynek révén a nyelvtanulók képesek lehetnek új kapcsolatokra és előnyökre szert tenni. A jelen monográfia e folyamathoz igyekszik hozzájárulni. A kötet – a szerző reményei szerint – segítségül szolgálhat a kínaiul tanulók számára a célnyelvi beszédhangok elsajátításában a következők szerint. Egyrészt a jelen kötet magyar nyelven mutatja be a kínai szegmentumok képzési tulajdonságait, azaz az ejtéshez szükséges artikulációs beállításokat, amely jellemzők ismerete alapul szolgálhat az anyanyelvi szinthez közelítő vagy natívszintű ejtés kialakításához. Másrészt a monográfia célja az is, hogy feltárja kínai nyelvtanulók produkciós nehézségeit, ezáltal mutatva rá olyan célnyelvi ejtési problémákra, amelyek nagy valószínűséggel a magyar anyanyelv sajátosságaiból fakadnak, és a pontos tanítási instrukciókkal megelőzhetők, vagy fejleszthetők lehetnek. Ezáltal a kötet alapul szolgálhat egy kifejezetten magyar anyanyelvűek számára kialakított tanítási módszertan kifejlesztéséhez, középpontba véve a specifikusan magyar nyelvtanulók számára problémás kínai beszédhangok ejtési tulajdonságait, ezáltal igyekezve segíteni a natívszintű ejtés elsajátítását.