A Grosjean-féle nyelvimód-hipotézisből kiindulva a jelen kísérlet esetében felmerül, hogy a magyar és a kínai anyag egyidejű felvétele a két nyelv együttes aktiválását eredményezhette a magyar anyanyelvűek esetében. A magyar szegmentumok aspiráltabb ejtését az válthatta ki, hogy a kísérletben kínai szótagokat megjelenítő álszavakat kellett felolvasni magyar kiejtéssel, ezáltal feltételezhetően a magyar szegmentumok produkciójában is a kínai szegmentumok aspirációs hatása érvényesült. Ezért a jelen vizsgálat célja az, hogy a nyelvi módok hatását vizsgáljam az explozívák ejtése tekintetében úgy, hogy két kísérlet eredményeit vetem össze. Az első kísérlet esetében (azaz a 4.1. fejezetben bemutatott kísérlet esetében), ahol a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek produkciójában a magyar zöngétlen aspirálatlan fortis explozívákat szokatlanul magas +VOT-érték jellemezte, azt feltételezem, hogy ezeket a magyar nyelvre nem jellemző aspirált ejtésű beszédhang-realizációkat a nyelvi módok nem megfelelő kontrollálása eredményezte. E hipotézis tesztelése végett ezeket az adatokat egy eddig be nem mutatott új, második kísérlet eredményeivel vetem össze, ahol ugyanazon beszélők vizsgálatakor a kísérlet módszertanában a lehetőség szerint kontrollálom a nyelvi módokat. Ez összegezve azt jelenti, hogy az első kísérlet, vagyis a 4.1. fejezetben bemutatott kísérletre (amelyre ezentúl I. (nem facilitáló) kísérletként hivatkozom) feltételezésem szerint nem facilitálta megfelelően az egynyelvű nyelvi módokat, de azt feltételezem, hogyha ugyanezt a kísérletet még egyszer a megfelelő módszertani módosításokkal, azaz a nyelvi módokat megfelelően facilitálva végzem el, akkor a nyelvtanulók ejtésében a magyar explozívákat a magyar nyelvre jellemző aspirálatlan értékek jellemzik. Ezért innentől fogva az utóbbi, nyelvi módokat facilitáló kísérletre II. (facilitáló) kísérletként fogok hivatkozni. A vizsgálathoz tartozó hipotézisek részletes leírását a következő, 4.2.2. fejezet tartalmazza.