A jelen vizsgálat esetében a hipotézisek középpontjában a mandarin kínai alveolopalatális /ɕ/ képzésének vizsgálata magyar anyanyelvűek produkciójában, illetve ennek a kínai beszédhangnak az összevetése a magyar zöngétlen szibiláns frikatívákkal egy akusztikai elemzésben. Abból következően, hogy az L1-ben és az L2-ben eltérő számú szibilánskategória áll rendelkezésre, ezért a kínai szibilánsok elsajátításának esetében egy meglévő kontrasztot kell egy újabb kategóriával kiegészíteni. A Flege-, illetve Flege- és Bohn-féle SLM-modellek alapján ezt az L1 és L2 közötti ellentmondást a nyelvtanulók feltételezhetően úgy oldják fel, hogy az L1 szempontjából nem kontrasztív képzési jegyű beszédhangot az ekvivalensként való osztályozásból fakadóan egy meglévő L1-es beszédhang-kategóriába sorolják mind percepciójukban, mind produkciójukban. (A Best és munkatársai 2001 által kidolgozott perceptuális asszimilációs modell (Perceptual Assimilation Model) alapján egyébként ugyanezt a feltételezést fogalmazhatnánk meg: ha az L2 két különböző beszédhangjára mindössze csak egyetlen anyanyelvi kategória áll rendelkezésre, akkor feltételezhető, hogy a nyelvtanulók ezt a két L2 beszédhangot az egyetlen kategóriába való asszimiláció mintájára ugyanazon kategóriába asszimilálják). Tehát a jelen szituációra nézve ez azt jelenti, hogy míg a dentialveoláris, illetve a (szigorú értelemben vett) posztalveoláris képzési helyen a magyar és kínai nyelvek rendelkeznek megfelelőkkel, azaz szembenálló beszédhang-kategóriákkal, addig a kínai alveolopalatális szibiláns kategóriája nincs megkülönböztetve a magyar nyelvben a másik kettőtől, így az ekvivalensként való osztályozás eredményeképpen valamely létező kategóriába sorolódik ezekből a magyar anyanyelvű L2-beszélők esetében. Feltételezésem szerint ez a kategória a dentialveoláris /s/ kategóriája (44. ábra).

 

Az ekvivalensként való osztályozás irányát, azaz azt, hogy az alveolopalatális /ɕ/-t a dentialveoláris vagy a posztalveoláris kategóriával egyező módon ejtik a magyar anyanyelvű kínaiul tanulók egyfelől akusztikai, másfelől ortográfiai szempontok szerint határozható meg. Visszatérve a kínai szibilánsok akusztikai tulajdonságaira az 5. fejezetben, a 37. ábrát tekintve az a tendencia figyelhető meg, hogy átlagos COG-értékében a kínai alveolopalatális /ɕ/ inkább a dentialveoláris /s/-t közelítve valósul meg, relatíve magas frekvenciatartományban. A nyelvtanuló percepcióját és ejtését ugyanebbe az irányba vezetheti az ortográfia, közelebbről pinyin átírás, azaz a kínai karakterek latin betűs transzkripciója is (Bassetti 2008). Az alveolopalatális /ɕ/ ugyanis a pinyin transzkripcióban x grafémával van megjelenítve, ezért feltételezhető, hogy ennek a szimbólumnak a [ks] olvasata a magyar anyanyelvűek elméjében a dentialveoláris /s/-t hívja elő, és a magyar anyanyelvűek a kínai alveolopalatális /ɕ/-t a dentialveoláris /s/-szel megegyezően (vagy ahhoz közelítve) ejtik.